101. Még életben vagyunk :-)

Többen aggódva keresnek minket, érdeklődve (egyes otthoni híradásoknak köszönhetően), hogy nem fagytunk-e meg itt a spanyol világvégen, ezért Béla gondolt egy nagyot, kamerát ragadott, és készített egy rövid tudósítást a mai napunkról. Íme:

“101. Még életben vagyunk :-)” olvasásának folytatása

87. Tevékeny, haladós napok

Az alábbi fotó nagyjából összefoglalója mindannak, amivel az elmúlt majdnem két hétben szórakoztattuk magunkat. Elkészült fal és ajtó részlet:

“87. Tevékeny, haladós napok” olvasásának folytatása

85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész

Upsz, pöttyet elsodort az élet… úgy ért véget az augusztus, hogy egy sort sem írtam. Hát, most akkor pótolom. Úgy nagyjából. 🙂

“85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész” olvasásának folytatása

84. Reggel és este

Naponta kétszer útra kel a csapat, elhalad a kapunk előtt. Élén a Nagy Fehér Főnökkel, a juhásszal. Mentében int, nem is lassít, dolga van, köszön, én vissza. Idős, magas ember, hosszú haja hófehér, ahogy mellközépig érő szakálla is. Két bottal, nehézkesen, mégis roppant erőt sugározva rója a köves, nem éppen könnyű terepet.

“84. Reggel és este” olvasásának folytatása

83. Forróság, szárazság

Olyan sokan aggódnak, érdeklődnek (az elmúlt napokban megjelent spanyolországi híreket olvasva), hogy nem sültünk-e meg, nem veszélyeztet-e bennünket erdőtűz, hogy úgy döntöttem, megszakítom a nyári szünetet, és mesélem, mi újság velünk. Leginkább időjárás ügyileg.

“83. Forróság, szárazság” olvasásának folytatása

81. Reggeli nyüzsi

Többnyire korán kelünk. Mióta úgy rendesen bedurrantotta magát a nyár, ezt kimondottan jól tesszük. Kellemesen hűvös a kint, no meg szép is. Nagyon.

“81. Reggeli nyüzsi” olvasásának folytatása

74. A mi édesdrága deszhumink

Meséltem már, hogy a helyiek életük nagy részét a szabadban töltik. Ha megtehetik. Akinek háza, kertje van, annak természetes, hogy csupán szélsőséges időjárási viszonyok esetén időzik bent, falak védelmében. A városi emberek pedig, amikor csak lehetőségük adódik, kirándulnak. Vagy épp kerékpároznak.

“74. A mi édesdrága deszhumink” olvasásának folytatása

71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett

Érdekes, de leginkább melós heteink voltak. Bár, március esős hónap, jelezték is helyi ismerőseink, hogy több napos felhőre, csapadékra számíthatunk, azért azt még ők sem sejtették, hogy idén mindez helyi viszonylatban is ismeretlen özönvíz formájában fog megérkezni.

“71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett” olvasásának folytatása

64. Fejezet lezárás

Az első bejegyzést a blogon tavaly, augusztus 8-án tettem közzé. Leírom többek között benne, hogy január elején jutottunk döntésre, ekkor indult mindaz, amit az elmúlt hónapok során megosztottam. Kemény volt, de messzire jutottunk (szó szerint is) ebben a bő egy évben.

“64. Fejezet lezárás” olvasásának folytatása

63. Női téma

Mivel egyre többen szegezik nekem a kérdést, hogy miképp oldom itt meg a fodrász, kozmetikus, sport, stb. női nyalánkságokat, úgy döntöttem, ma tényfeltárok.

“63. Női téma” olvasásának folytatása

59. Együtt, teljesen

Picit személyesebb, belsőt érintő tapasztalásainkról írok ma. Holnapután három hónapja lesz, hogy itt és így élünk. Nehezen hozott döntésünk nyomán elindultunk, és belekezdtünk egy számunkra teljes mértékben új életformába. Ketten. Két kuttyal. Most azonban erről a ‘ketten’-ről, vagyis az együttlétünkről mesélek. Arról, miképpen is hat a választott környezetünk egységünkre, párkapcsolatunkra.

“59. Együtt, teljesen” olvasásának folytatása

57. Kuttyokkal

Az, hogy velünk tartottak a kuttyok – Sherlock és Elza – új életünkbe, még különlegesebbé teszi számunkra a létezést. Írtam már róla régebben: mivel a természet részeiként éljük pillanatainkat, leginkább kint, a szabadban, így nyilvánvalóan a velük való kapcsolódásunk is szorosabbá vált.

“57. Kuttyokkal” olvasásának folytatása

52. Hétköznapokra is boldog ünnepet, mindannyiunknak!

Az első karácsonyunk új otthonunkban igazán különlegesre sikerült. Először Marci érkezett a gyerekek közül, majd követték őt Ádámék. Megtöltötték az ünnepet vidámsággal, játékkal, beszélgetésekkel, élettel.

“52. Hétköznapokra is boldog ünnepet, mindannyiunknak!” olvasásának folytatása

50. “Jött egy felhő, mi leszállt közénk…”

Csodákat tud produkálni a természet itt a magasban. Egyik kedvencem, amikor ráesik a felhő a hegyre.

“50. “Jött egy felhő, mi leszállt közénk…”” olvasásának folytatása

47. Fagy és meleg és építettünk

Tegnap különleges napunk volt: második hófordulónk az új otthonunkban. Ennek örömére egész nap rohangáltunk, mint a mérgezett egér, rengeteg volt a megoldandó feladatunk. Oldottuk. Ünnepi hangulatunkban.

“47. Fagy és meleg és építettünk” olvasásának folytatása

45. Beszerző körúton

Mivel szinte mindenünket elajándékoztuk indulás előtt, és így nagyjából semmit nem hoztunk magunkkal otthonról, ezért elég sok időt és energiát vagyunk kénytelenek ezek pótlására, beszerzésére fordítani. Tesszük ezt megfontoltan, körültekintően, figyelmesen ráérezve, hogy itt, az új életünkben mire is van valójában szükségünk, elkerülve és megelőzve a felesleges tárgyhalmozást, költekezést, meglelve azokat a helyeket, ahol esetleg épp akció van, vagy csupán simán olcsóbb mindaz, ami szükséges az életünkhöz.

“45. Beszerző körúton” olvasásának folytatása

40. “Mit fogtok ott csinálni?”

Ezt a kérdést rendre nekünk szegezik ismerőseink. Nyilván, a kérdező ilyenkor arra próbál választ találni, hogy miből tervezünk megélni. Mi meg azon töprengünk, miért lehet az, hogy mielőtt Spanyolországba költöztünk, ez a téma nagyjából senkit nem érdekelt a legszűkebb körünkön kívül. Nem kaptunk ilyen típusú érdeklődéseket.

“40. “Mit fogtok ott csinálni?”” olvasásának folytatása

35. Aksik, elemek, helyzetek

Épp a zéró gravitációs nyugszékben heverésztem, amikor Elza megiramodott, könnyedén reppent át a kerítésen, s landolt az idős, angol pár lábainál. Első gondolatom az volt, hogy jééé, már a ‘véletlen’ kigurulást sem játssza el, tétovázás nélkül köszönti közvetlen közelről az arra járót. Mutat némi kutty-fejlődést azonban az, hogy már ötből csupán egyszer akar nyakba ugrani.

“35. Aksik, elemek, helyzetek” olvasásának folytatása

33. Nyugszunk, létezünk

Holnap négy hete lesz, hogy birtokba vettük új otthonunkat. A kezdeti nehézségeket ügyesen legyűrtük, berendezkedtünk, és most picit csupán vagyunk. Élvezve mindazt, amit eddig itt megteremtettünk.

“33. Nyugszunk, létezünk” olvasásának folytatása

32. Beteljesült álmok

Megérkezett a várva várt selymes csomagocskám. Rajta díszeleg a feladó: „Van Gogh – The Quality Brand”. Szerényen. Jóhogy. Hiszen nekem küldték. 😀

“32. Beteljesült álmok” olvasásának folytatása

30. Hulladéktalanság

Holnap helyükre kerülnek a napelemek, ezáltal tulajdonképpen a ház komfortja rendben is lesz. Tegnap megvettük a hűtőt, mosógépet. Fura, hogy mennyire elvoltunk mindezek nélkül is. Romlandót egy napra vásároltunk, és megtanultam kis adagokat főzni.

“30. Hulladéktalanság” olvasásának folytatása

29. Kint, kint, kint és bent

Reggelente, kávéval kezünkben már spurizunk is kifelé. Körbesétáljuk a birtokot, aztán a kedvenc padunkon ücsörgünk. Csupán vagyunk. Szavak nélkül. Így ébredezve, együtt a kuttyokkal és a természettel.

“29. Kint, kint, kint és bent” olvasásának folytatása

28. A rendeződés hetei

Tegnap, ahogy ígérte, érkezett Jézus, hófehér szettjében, seperc alatt hárította a dugulást. Mindezt potom 750 euro-ért. Igen. Kábé egy órás munkáért. Kissé sokkot kaptam az összeget hallva, de hát ennyibe kerül itt a szabad átfolyás.

“28. A rendeződés hetei” olvasásának folytatása

23. A természet másik arca

Mozgalmas napok állnak mögöttünk. Izgalmas és meglehetősen fárasztó. Nem elég, hogy a napelem felszereléséig áram nélkül maradtunk bizonytalan időre, de még azt is megtapasztaltuk, milyen itt az, amikor tényleg esik.

“23. A természet másik arca” olvasásának folytatása

21. Ügyintézések

Mivel nincs a háznál se térerőnk, se internetünk, ezért még egy apró, megoldandó probléma is képes gigantikus feladattá nőni. Lassan megkaphatnánk a ‘Hónap Logisztikai Mesterei’ címet. Szerintem.

“21. Ügyintézések” olvasásának folytatása

19. Gáz helyzet, segítve

Felborult az időérzékelésünk. Olyan, mintha ezer éve itt lennénk már, pedig csupán három napja. Sorra meglelik helyüket a tárgyak, tisztul, rendeződik, otthonosodik a házunk. Egyre komfortosabbá válik, miközben az általunk megszokottól azért roppant távol áll. Persze, nem is a megszokott az, amit itt megvalósulni reméltünk, remélünk. Nem azért jöttünk. Hanem megtapasztalni, hogy milyen az egészen más. Na, és ez tényleg valami tökéletesen teljesen más. Annak átvitt és szoros értemében is. Tökéletes. Teljes. Más.

“19. Gáz helyzet, segítve” olvasásának folytatása

18. Az első reggel

Annak ellenére, hogy aggódtunk(tam), hogy mi lesz majd, hogy fogják bírni a kuttyok a rengeteg órás utazást, gyakorlatilag teljesen simán haladtunk, érkeztünk. Ahogy terveztük – kicsivel többször és hosszabban megállva, mint legutóbb –, 26 óra kellett ahhoz, hogy jelen lehessünk a megbeszélt időpontban a közjegyzőnél, szerződés aláírásra. Miután túl voltunk a hivatalos procedúrán, betértünk az első ‘Masymas’-ba, megvásároltuk a szükséges tisztítószereket, vizet és vacsira valót, majd birtokba vettük a házat.

“18. Az első reggel” olvasásának folytatása