Maratoni selyemfestettem az elmúlt héten. Olyannyira magába szippantott ez az általam roppant mód szeretett tevékenység, hogy még írni sem maradt időm.
“105. Csurig teltünk” olvasásának folytatásaCímke: ház
98. Elszigetelődtünk?
Többen kérdezték tőlünk, hogy miért választottunk ennyire elszigetelt módot napjaink megéléséhez?
“98. Elszigetelődtünk?” olvasásának folytatása97. ‘TERASZ’-film
Íme a másik ‘lemaradt’ videó… 🙂
“97. ‘TERASZ’-film” olvasásának folytatása94. Különös évkezdés
Hát, nem mondható sem hétköznapinak, sem egyszerűnek mindaz, amivel az évünk indult. Ufff…
“94. Különös évkezdés” olvasásának folytatása89. Állati(jó) vasárnap
Egyik ámulatból a másikba esünk.
“89. Állati(jó) vasárnap” olvasásának folytatása87. Tevékeny, haladós napok
Az alábbi fotó nagyjából összefoglalója mindannak, amivel az elmúlt majdnem két hétben szórakoztattuk magunkat. Elkészült fal és ajtó részlet:
“87. Tevékeny, haladós napok” olvasásának folytatása86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész
A tűzön és nyaralós napokon túl klassz haladásaink voltak az elmúlt hónapban. Például a házzal, kerttel. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy egyre több ház körüli ténykedést, javítást, újítást vagyunk képesek mi magunk megoldani.
“86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész” olvasásának folytatása85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész
Upsz, pöttyet elsodort az élet… úgy ért véget az augusztus, hogy egy sort sem írtam. Hát, most akkor pótolom. Úgy nagyjából. 🙂
“85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész” olvasásának folytatása83. Forróság, szárazság
Olyan sokan aggódnak, érdeklődnek (az elmúlt napokban megjelent spanyolországi híreket olvasva), hogy nem sültünk-e meg, nem veszélyeztet-e bennünket erdőtűz, hogy úgy döntöttem, megszakítom a nyári szünetet, és mesélem, mi újság velünk. Leginkább időjárás ügyileg.
“83. Forróság, szárazság” olvasásának folytatása80. Rácsok nélkül…
Végre. Eljött a nagy nap. Kitörhettünk a fogságból, szabadok vagyunk.
“80. Rácsok nélkül…” olvasásának folytatása76. Ödönke
Jut eszembe, amit el is felejtettem mesélni eddig.
“76. Ödönke” olvasásának folytatása74. A mi édesdrága deszhumink
Meséltem már, hogy a helyiek életük nagy részét a szabadban töltik. Ha megtehetik. Akinek háza, kertje van, annak természetes, hogy csupán szélsőséges időjárási viszonyok esetén időzik bent, falak védelmében. A városi emberek pedig, amikor csak lehetőségük adódik, kirándulnak. Vagy épp kerékpároznak.
“74. A mi édesdrága deszhumink” olvasásának folytatása72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva
Folyamatosan kapjuk a megkereséseket mindketten, barátoktól, ismerősöktől. Jönnének. Tapasztalatok megosztását, tanácsot, információkat kérnek. Adjuk. Most itt is.
“72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva” olvasásának folytatása71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett
Érdekes, de leginkább melós heteink voltak. Bár, március esős hónap, jelezték is helyi ismerőseink, hogy több napos felhőre, csapadékra számíthatunk, azért azt még ők sem sejtették, hogy idén mindez helyi viszonylatban is ismeretlen özönvíz formájában fog megérkezni.
“71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett” olvasásának folytatása67. Egyszerű, szombati örömködős
Annyira boldog vagyok, hogy nagyon.
“67. Egyszerű, szombati örömködős” olvasásának folytatása64. Fejezet lezárás
Az első bejegyzést a blogon tavaly, augusztus 8-án tettem közzé. Leírom többek között benne, hogy január elején jutottunk döntésre, ekkor indult mindaz, amit az elmúlt hónapok során megosztottam. Kemény volt, de messzire jutottunk (szó szerint is) ebben a bő egy évben.
“64. Fejezet lezárás” olvasásának folytatása61. Régiből újat
Parádés érzés, amikor valami régi holmi a kezünk által megújul, s így tovább él.
“61. Régiből újat” olvasásának folytatása60. A csomag és a komód
Egy korábbi bejegyzésben beszéltem a szemét elszállításának helyi, praktikus megoldásáról. Na, ugyanez a helyzet a postával is. Mivel a környező települések általában hegyre épültek, körkörösen kialakított, keskeny utcákkal, sokszor megközelíthetetlenek a házak nagyobb járművekkel. Ezért találták ki a szemétlerakó szigeteket, és roppant leleményes megoldás született a postaládák kihelyezésére is, megoldva a levelek könnyű kézbesítését ily módon:
“60. A csomag és a komód” olvasásának folytatása59. Együtt, teljesen
Picit személyesebb, belsőt érintő tapasztalásainkról írok ma. Holnapután három hónapja lesz, hogy itt és így élünk. Nehezen hozott döntésünk nyomán elindultunk, és belekezdtünk egy számunkra teljes mértékben új életformába. Ketten. Két kuttyal. Most azonban erről a ‘ketten’-ről, vagyis az együttlétünkről mesélek. Arról, miképpen is hat a választott környezetünk egységünkre, párkapcsolatunkra.
“59. Együtt, teljesen” olvasásának folytatása48. Nyugis-békés karácsonyi készülődést…
…kívánunk. Szeretettel. 🙂
“48. Nyugis-békés karácsonyi készülődést…” olvasásának folytatása44. Buddha, Dorothy és Malacka
Lassan megszokhatnánk, hogy a természet itt semmit nem vesz félvállról. Nincs olyan, hogy ímmel-ámmal. Vagy félig-meddig. Buddha azt tanította, teljességgel jó benne lenni a létezésben: „Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom…”. Nnna. Hát pont így élik meg ilyen-olyan pillanataikat az időjárási jelenségek, és így érnek minket a meglepetések is általuk.
“44. Buddha, Dorothy és Malacka” olvasásának folytatása41. A nyitás hete
Elkészült a várva várt kertkapu is. Úgy tűnik ez a nyílások, nyitások hete nálunk.
“41. A nyitás hete” olvasásának folytatása39. Párhuzamos síkok… képekben
Tegnap és ma is az eső vetett véget kinti tevékenységeinknek. Mivel nem a terveink határozzák meg a folyamatok alakulását, hanem az időjárás, bölcsebb, ha idomulunk hozzá. Ezért két, párhuzamosan futó síkon mozgunk, váltogatva. Ha eláll, nyomás ki, ha pedig újra esni kezd, akkor bent alakulunk.
“39. Párhuzamos síkok… képekben” olvasásának folytatása36. Vége a jóvilágnak
Béla pár napja építi a kerítést. A napelemeknél kezdte, kuttyok már ekkor sokkot kaptak, de bizakodtak, hogy csak a sziget köré emelkedik könnyed, ám stabil határvonal. Számukra. Elsősorban.
“36. Vége a jóvilágnak” olvasásának folytatása35. Aksik, elemek, helyzetek
Épp a zéró gravitációs nyugszékben heverésztem, amikor Elza megiramodott, könnyedén reppent át a kerítésen, s landolt az idős, angol pár lábainál. Első gondolatom az volt, hogy jééé, már a ‘véletlen’ kigurulást sem játssza el, tétovázás nélkül köszönti közvetlen közelről az arra járót. Mutat némi kutty-fejlődést azonban az, hogy már ötből csupán egyszer akar nyakba ugrani.
“35. Aksik, elemek, helyzetek” olvasásának folytatása29. Kint, kint, kint és bent
Reggelente, kávéval kezünkben már spurizunk is kifelé. Körbesétáljuk a birtokot, aztán a kedvenc padunkon ücsörgünk. Csupán vagyunk. Szavak nélkül. Így ébredezve, együtt a kuttyokkal és a természettel.
“29. Kint, kint, kint és bent” olvasásának folytatása28. A rendeződés hetei
Tegnap, ahogy ígérte, érkezett Jézus, hófehér szettjében, seperc alatt hárította a dugulást. Mindezt potom 750 euro-ért. Igen. Kábé egy órás munkáért. Kissé sokkot kaptam az összeget hallva, de hát ennyibe kerül itt a szabad átfolyás.
“28. A rendeződés hetei” olvasásának folytatása27. Váratlan ajándék
Eléggé vártuk a tegnap reggelt. Még aludni is alig bírtunk az izgatottságtól. Azt az ígéretet kaptuk, hogy 9:30-ra érkeznek beépíteni az új kályhánkat. De nem jöttek… 10:30-kor, 11:30-kor sem. Már azt gondoltuk, megfeledkeztek rólunk, kertet rendezgettünk kissé elszontyolodva, de azért legbelül bizakodóan.
“27. Váratlan ajándék” olvasásának folytatása26. ¡Hola, Internet!
Tegnapra ígérték, és még az egész napos, ömlő eső sem akadályozhatta meg a holland ‘Konnect‘ cég alkalmazottját abban, hogy beszerelje hozzánk a szatellit rendszert.
“26. ¡Hola, Internet!” olvasásának folytatása23. A természet másik arca
Mozgalmas napok állnak mögöttünk. Izgalmas és meglehetősen fárasztó. Nem elég, hogy a napelem felszereléséig áram nélkül maradtunk bizonytalan időre, de még azt is megtapasztaltuk, milyen itt az, amikor tényleg esik.
“23. A természet másik arca” olvasásának folytatása18. Az első reggel
Annak ellenére, hogy aggódtunk(tam), hogy mi lesz majd, hogy fogják bírni a kuttyok a rengeteg órás utazást, gyakorlatilag teljesen simán haladtunk, érkeztünk. Ahogy terveztük – kicsivel többször és hosszabban megállva, mint legutóbb –, 26 óra kellett ahhoz, hogy jelen lehessünk a megbeszélt időpontban a közjegyzőnél, szerződés aláírásra. Miután túl voltunk a hivatalos procedúrán, betértünk az első ‘Masymas’-ba, megvásároltuk a szükséges tisztítószereket, vizet és vacsira valót, majd birtokba vettük a házat.
“18. Az első reggel” olvasásának folytatása13. Miért épp ez a ház, itt?
Ígértem, betartom, elmesélem most, miért is ezt a házat választottuk leendő otthonunknak.
“13. Miért épp ez a ház, itt?” olvasásának folytatása
¡HOLA, FINCA! 