87. Tevékeny, haladós napok

Az alábbi fotó nagyjából összefoglalója mindannak, amivel az elmúlt majdnem két hétben szórakoztattuk magunkat. Elkészült fal és ajtó részlet:

“87. Tevékeny, haladós napok” olvasásának folytatása

86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész

A tűzön és nyaralós napokon túl klassz haladásaink voltak az elmúlt hónapban. Például a házzal, kerttel. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy egyre több ház körüli ténykedést, javítást, újítást vagyunk képesek mi magunk megoldani.

“86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész” olvasásának folytatása

85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész

Upsz, pöttyet elsodort az élet… úgy ért véget az augusztus, hogy egy sort sem írtam. Hát, most akkor pótolom. Úgy nagyjából. 🙂

“85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész” olvasásának folytatása

83. Forróság, szárazság

Olyan sokan aggódnak, érdeklődnek (az elmúlt napokban megjelent spanyolországi híreket olvasva), hogy nem sültünk-e meg, nem veszélyeztet-e bennünket erdőtűz, hogy úgy döntöttem, megszakítom a nyári szünetet, és mesélem, mi újság velünk. Leginkább időjárás ügyileg.

“83. Forróság, szárazság” olvasásának folytatása

74. A mi édesdrága deszhumink

Meséltem már, hogy a helyiek életük nagy részét a szabadban töltik. Ha megtehetik. Akinek háza, kertje van, annak természetes, hogy csupán szélsőséges időjárási viszonyok esetén időzik bent, falak védelmében. A városi emberek pedig, amikor csak lehetőségük adódik, kirándulnak. Vagy épp kerékpároznak.

“74. A mi édesdrága deszhumink” olvasásának folytatása

72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva

Folyamatosan kapjuk a megkereséseket mindketten, barátoktól, ismerősöktől. Jönnének. Tapasztalatok megosztását, tanácsot, információkat kérnek. Adjuk. Most itt is.

“72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva” olvasásának folytatása

71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett

Érdekes, de leginkább melós heteink voltak. Bár, március esős hónap, jelezték is helyi ismerőseink, hogy több napos felhőre, csapadékra számíthatunk, azért azt még ők sem sejtették, hogy idén mindez helyi viszonylatban is ismeretlen özönvíz formájában fog megérkezni.

“71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett” olvasásának folytatása

64. Fejezet lezárás

Az első bejegyzést a blogon tavaly, augusztus 8-án tettem közzé. Leírom többek között benne, hogy január elején jutottunk döntésre, ekkor indult mindaz, amit az elmúlt hónapok során megosztottam. Kemény volt, de messzire jutottunk (szó szerint is) ebben a bő egy évben.

“64. Fejezet lezárás” olvasásának folytatása

60. A csomag és a komód

Egy korábbi bejegyzésben beszéltem a szemét elszállításának helyi, praktikus megoldásáról. Na, ugyanez a helyzet a postával is. Mivel a környező települések általában hegyre épültek, körkörösen kialakított, keskeny utcákkal, sokszor megközelíthetetlenek a házak nagyobb járművekkel. Ezért találták ki a szemétlerakó szigeteket, és roppant leleményes megoldás született a postaládák kihelyezésére is, megoldva a levelek könnyű kézbesítését ily módon:

“60. A csomag és a komód” olvasásának folytatása

59. Együtt, teljesen

Picit személyesebb, belsőt érintő tapasztalásainkról írok ma. Holnapután három hónapja lesz, hogy itt és így élünk. Nehezen hozott döntésünk nyomán elindultunk, és belekezdtünk egy számunkra teljes mértékben új életformába. Ketten. Két kuttyal. Most azonban erről a ‘ketten’-ről, vagyis az együttlétünkről mesélek. Arról, miképpen is hat a választott környezetünk egységünkre, párkapcsolatunkra.

“59. Együtt, teljesen” olvasásának folytatása

44. Buddha, Dorothy és Malacka

Lassan megszokhatnánk, hogy a természet itt semmit nem vesz félvállról. Nincs olyan, hogy ímmel-ámmal. Vagy félig-meddig. Buddha azt tanította, teljességgel jó benne lenni a létezésben: „Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom…”. Nnna. Hát pont így élik meg ilyen-olyan pillanataikat az időjárási jelenségek, és így érnek minket a meglepetések is általuk.

“44. Buddha, Dorothy és Malacka” olvasásának folytatása

39. Párhuzamos síkok… képekben

Tegnap és ma is az eső vetett véget kinti tevékenységeinknek. Mivel nem a terveink határozzák meg a folyamatok alakulását, hanem az időjárás, bölcsebb, ha idomulunk hozzá. Ezért két, párhuzamosan futó síkon mozgunk, váltogatva. Ha eláll, nyomás ki, ha pedig újra esni kezd, akkor bent alakulunk.

“39. Párhuzamos síkok… képekben” olvasásának folytatása

36. Vége a jóvilágnak

Béla pár napja építi a kerítést. A napelemeknél kezdte, kuttyok már ekkor sokkot kaptak, de bizakodtak, hogy csak a sziget köré emelkedik könnyed, ám stabil határvonal. Számukra. Elsősorban.

“36. Vége a jóvilágnak” olvasásának folytatása

35. Aksik, elemek, helyzetek

Épp a zéró gravitációs nyugszékben heverésztem, amikor Elza megiramodott, könnyedén reppent át a kerítésen, s landolt az idős, angol pár lábainál. Első gondolatom az volt, hogy jééé, már a ‘véletlen’ kigurulást sem játssza el, tétovázás nélkül köszönti közvetlen közelről az arra járót. Mutat némi kutty-fejlődést azonban az, hogy már ötből csupán egyszer akar nyakba ugrani.

“35. Aksik, elemek, helyzetek” olvasásának folytatása

29. Kint, kint, kint és bent

Reggelente, kávéval kezünkben már spurizunk is kifelé. Körbesétáljuk a birtokot, aztán a kedvenc padunkon ücsörgünk. Csupán vagyunk. Szavak nélkül. Így ébredezve, együtt a kuttyokkal és a természettel.

“29. Kint, kint, kint és bent” olvasásának folytatása

28. A rendeződés hetei

Tegnap, ahogy ígérte, érkezett Jézus, hófehér szettjében, seperc alatt hárította a dugulást. Mindezt potom 750 euro-ért. Igen. Kábé egy órás munkáért. Kissé sokkot kaptam az összeget hallva, de hát ennyibe kerül itt a szabad átfolyás.

“28. A rendeződés hetei” olvasásának folytatása

27. Váratlan ajándék

Eléggé vártuk a tegnap reggelt. Még aludni is alig bírtunk az izgatottságtól. Azt az ígéretet kaptuk, hogy 9:30-ra érkeznek beépíteni az új kályhánkat. De nem jöttek… 10:30-kor, 11:30-kor sem. Már azt gondoltuk, megfeledkeztek rólunk, kertet rendezgettünk kissé elszontyolodva, de azért legbelül bizakodóan.

“27. Váratlan ajándék” olvasásának folytatása

26. ¡Hola, Internet!

Tegnapra ígérték, és még az egész napos, ömlő eső sem akadályozhatta meg a holland ‘Konnect‘ cég alkalmazottját abban, hogy beszerelje hozzánk a szatellit rendszert.

“26. ¡Hola, Internet!” olvasásának folytatása

23. A természet másik arca

Mozgalmas napok állnak mögöttünk. Izgalmas és meglehetősen fárasztó. Nem elég, hogy a napelem felszereléséig áram nélkül maradtunk bizonytalan időre, de még azt is megtapasztaltuk, milyen itt az, amikor tényleg esik.

“23. A természet másik arca” olvasásának folytatása

18. Az első reggel

Annak ellenére, hogy aggódtunk(tam), hogy mi lesz majd, hogy fogják bírni a kuttyok a rengeteg órás utazást, gyakorlatilag teljesen simán haladtunk, érkeztünk. Ahogy terveztük – kicsivel többször és hosszabban megállva, mint legutóbb –, 26 óra kellett ahhoz, hogy jelen lehessünk a megbeszélt időpontban a közjegyzőnél, szerződés aláírásra. Miután túl voltunk a hivatalos procedúrán, betértünk az első ‘Masymas’-ba, megvásároltuk a szükséges tisztítószereket, vizet és vacsira valót, majd birtokba vettük a házat.

“18. Az első reggel” olvasásának folytatása