Maratoni selyemfestettem az elmúlt héten. Olyannyira magába szippantott ez az általam roppant mód szeretett tevékenység, hogy még írni sem maradt időm.
“105. Csurig teltünk” olvasásának folytatásaCímke: farm
102. Durrrvasárnap
101. Még életben vagyunk :-)
Többen aggódva keresnek minket, érdeklődve (egyes otthoni híradásoknak köszönhetően), hogy nem fagytunk-e meg itt a spanyol világvégen, ezért Béla gondolt egy nagyot, kamerát ragadott, és készített egy rövid tudósítást a mai napunkról. Íme:
“101. Még életben vagyunk :-)” olvasásának folytatása100. Hoppáribizli!
Úgy vélem, a cím pontosan kifejezi mai, ébredező érzéseimet. Mert ugye, történt, ami történt.
“100. Hoppáribizli!” olvasásának folytatása98. Elszigetelődtünk?
Többen kérdezték tőlünk, hogy miért választottunk ennyire elszigetelt módot napjaink megéléséhez?
“98. Elszigetelődtünk?” olvasásának folytatása95. A lépcső(szerűség)
No. Ma is kiderülhetett, hogy csupa átlagos, unalmas napok sorozata az életünk. Velünk aztán semmi nem történik itt a világvégi fennsíkon. Mármint, semmi rendkívüli.
“95. A lépcső(szerűség)” olvasásának folytatása89. Állati(jó) vasárnap
Egyik ámulatból a másikba esünk.
“89. Állati(jó) vasárnap” olvasásának folytatása86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész
A tűzön és nyaralós napokon túl klassz haladásaink voltak az elmúlt hónapban. Például a házzal, kerttel. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy egyre több ház körüli ténykedést, javítást, újítást vagyunk képesek mi magunk megoldani.
“86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész” olvasásának folytatása85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész
Upsz, pöttyet elsodort az élet… úgy ért véget az augusztus, hogy egy sort sem írtam. Hát, most akkor pótolom. Úgy nagyjából. 🙂
“85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész” olvasásának folytatása83. Forróság, szárazság
Olyan sokan aggódnak, érdeklődnek (az elmúlt napokban megjelent spanyolországi híreket olvasva), hogy nem sültünk-e meg, nem veszélyeztet-e bennünket erdőtűz, hogy úgy döntöttem, megszakítom a nyári szünetet, és mesélem, mi újság velünk. Leginkább időjárás ügyileg.
“83. Forróság, szárazság” olvasásának folytatása81. Reggeli nyüzsi
Többnyire korán kelünk. Mióta úgy rendesen bedurrantotta magát a nyár, ezt kimondottan jól tesszük. Kellemesen hűvös a kint, no meg szép is. Nagyon.
“81. Reggeli nyüzsi” olvasásának folytatása78. Kiskert teszt üzemmódban
Az elmúlt hónapokban jó néhány fát, növényt ültettünk. Többek között gránátalmát, fügét, lime-ot, narancsot, vérnarancsot, babért.
“78. Kiskert teszt üzemmódban” olvasásának folytatása75. Vadvirágos tavaszunk
Szavakkal elmondhatatlan, amit a tavaszi természet napról napra elénk tár, megmutat, odaadva magát teljes pompájában a benne élőknek. Csak ámulunk és bámulunk, csordultig telve a lelkünk színekkel, formákkal, illatokkal.
“75. Vadvirágos tavaszunk” olvasásának folytatása73. Húsvétunk ajándéka
Vallom: alap, hogy ami elsőre ‘rossznak’, hibázásnak tűnik, az a nagy egészet tekintve nem feltétlenül az. Sőt. Legtöbbször kimondottan felemelő, addig elképzelhetetlen, minket boldogító alakulásokat hozhat. Ezt alátámasztó, rendkívüli dolog történt velünk.
“73. Húsvétunk ajándéka” olvasásának folytatása72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva
Folyamatosan kapjuk a megkereséseket mindketten, barátoktól, ismerősöktől. Jönnének. Tapasztalatok megosztását, tanácsot, információkat kérnek. Adjuk. Most itt is.
“72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva” olvasásának folytatása71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett
Érdekes, de leginkább melós heteink voltak. Bár, március esős hónap, jelezték is helyi ismerőseink, hogy több napos felhőre, csapadékra számíthatunk, azért azt még ők sem sejtették, hogy idén mindez helyi viszonylatban is ismeretlen özönvíz formájában fog megérkezni.
“71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett” olvasásának folytatása68. Mert olajfa kell
A kertészkedés határozta meg a hetünket. Virághagymát ültettünk, a téli, reggeli fagyokban megviselődött növényeket rendbe tettük. A melegnek köszönhetően az otthonról kapott magból növekedő paradicsom palánták is a szabadban erősödhetnek, élvezkedhetnek. Legalábbis napközben. Éjjel azért még behozzuk őket.
“68. Mert olajfa kell” olvasásának folytatása66. Piramis és körök
Jólesően kidolgoztuk magunkat az elmúlt hét során, messzire jutottunk. Naaagy, boldogító történések mögöttünk. Illetve, a boldogság az nem mögöttünk, dehogy, hanem éppenséggel maradt, itt lébecol egyre velünk, bennünk.
“66. Piramis és körök” olvasásának folytatása64. Fejezet lezárás
Az első bejegyzést a blogon tavaly, augusztus 8-án tettem közzé. Leírom többek között benne, hogy január elején jutottunk döntésre, ekkor indult mindaz, amit az elmúlt hónapok során megosztottam. Kemény volt, de messzire jutottunk (szó szerint is) ebben a bő egy évben.
“64. Fejezet lezárás” olvasásának folytatása57. Kuttyokkal
Az, hogy velünk tartottak a kuttyok – Sherlock és Elza – új életünkbe, még különlegesebbé teszi számunkra a létezést. Írtam már róla régebben: mivel a természet részeiként éljük pillanatainkat, leginkább kint, a szabadban, így nyilvánvalóan a velük való kapcsolódásunk is szorosabbá vált.
“57. Kuttyokkal” olvasásának folytatása50. “Jött egy felhő, mi leszállt közénk…”
Csodákat tud produkálni a természet itt a magasban. Egyik kedvencem, amikor ráesik a felhő a hegyre.
“50. “Jött egy felhő, mi leszállt közénk…”” olvasásának folytatása47. Fagy és meleg és építettünk
Tegnap különleges napunk volt: második hófordulónk az új otthonunkban. Ennek örömére egész nap rohangáltunk, mint a mérgezett egér, rengeteg volt a megoldandó feladatunk. Oldottuk. Ünnepi hangulatunkban.
“47. Fagy és meleg és építettünk” olvasásának folytatása44. Buddha, Dorothy és Malacka
Lassan megszokhatnánk, hogy a természet itt semmit nem vesz félvállról. Nincs olyan, hogy ímmel-ámmal. Vagy félig-meddig. Buddha azt tanította, teljességgel jó benne lenni a létezésben: „Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom…”. Nnna. Hát pont így élik meg ilyen-olyan pillanataikat az időjárási jelenségek, és így érnek minket a meglepetések is általuk.
“44. Buddha, Dorothy és Malacka” olvasásának folytatása41. A nyitás hete
Elkészült a várva várt kertkapu is. Úgy tűnik ez a nyílások, nyitások hete nálunk.
“41. A nyitás hete” olvasásának folytatása39. Párhuzamos síkok… képekben
Tegnap és ma is az eső vetett véget kinti tevékenységeinknek. Mivel nem a terveink határozzák meg a folyamatok alakulását, hanem az időjárás, bölcsebb, ha idomulunk hozzá. Ezért két, párhuzamosan futó síkon mozgunk, váltogatva. Ha eláll, nyomás ki, ha pedig újra esni kezd, akkor bent alakulunk.
“39. Párhuzamos síkok… képekben” olvasásának folytatása36. Vége a jóvilágnak
Béla pár napja építi a kerítést. A napelemeknél kezdte, kuttyok már ekkor sokkot kaptak, de bizakodtak, hogy csak a sziget köré emelkedik könnyed, ám stabil határvonal. Számukra. Elsősorban.
“36. Vége a jóvilágnak” olvasásának folytatása31. Milyen évszak ez itt?
Azt gondolhatnánk, hogy tavasz, ha például a mandulafa nem kopaszan állna a még zöldellő, termésekkel teli almás mellett. A hegyeket borító mediterrán fenyők friss hajtásai is megtévesztőek, hacsak nem lóg be árulkodóan egy olajfaág a képbe.
“31. Milyen évszak ez itt?” olvasásának folytatása29. Kint, kint, kint és bent
Reggelente, kávéval kezünkben már spurizunk is kifelé. Körbesétáljuk a birtokot, aztán a kedvenc padunkon ücsörgünk. Csupán vagyunk. Szavak nélkül. Így ébredezve, együtt a kuttyokkal és a természettel.
“29. Kint, kint, kint és bent” olvasásának folytatása28. A rendeződés hetei
Tegnap, ahogy ígérte, érkezett Jézus, hófehér szettjében, seperc alatt hárította a dugulást. Mindezt potom 750 euro-ért. Igen. Kábé egy órás munkáért. Kissé sokkot kaptam az összeget hallva, de hát ennyibe kerül itt a szabad átfolyás.
“28. A rendeződés hetei” olvasásának folytatása20. Hangulatok
Szeretünk a jelenben létezni. Lehet ez kerti munka, játék a kuttyokkal, vásárlás vagy épp bútor összeszerelés. Ilyen és olyan pillanatok. Élet. Miénk.
“20. Hangulatok” olvasásának folytatása18. Az első reggel
Annak ellenére, hogy aggódtunk(tam), hogy mi lesz majd, hogy fogják bírni a kuttyok a rengeteg órás utazást, gyakorlatilag teljesen simán haladtunk, érkeztünk. Ahogy terveztük – kicsivel többször és hosszabban megállva, mint legutóbb –, 26 óra kellett ahhoz, hogy jelen lehessünk a megbeszélt időpontban a közjegyzőnél, szerződés aláírásra. Miután túl voltunk a hivatalos procedúrán, betértünk az első ‘Masymas’-ba, megvásároltuk a szükséges tisztítószereket, vizet és vacsira valót, majd birtokba vettük a házat.
“18. Az első reggel” olvasásának folytatása13. Miért épp ez a ház, itt?
Ígértem, betartom, elmesélem most, miért is ezt a házat választottuk leendő otthonunknak.
“13. Miért épp ez a ház, itt?” olvasásának folytatása
¡HOLA, FINCA! 