Olyan ingatlant kerestünk Spanyolországban, amin nincs közmű. Se vízvezeték, se csatorna, se áram. Az volt a vágyunk, hogy kipróbálhassuk magunkat egy, az eddig általunk élttől tökéletesen eltérő létformában. Sikerült, álmunk valóra vált. Nincs rezsiszámlánk. Darab se. 🙂
Bevallom, egy évvel ezelőtt meglehetősen félelmetes volt beleugrani ebbe a számunkra teljesen ismeretlen közegbe. Azonban bíztunk magunkban és egymásban. Egyértelmű volt, hogy együtt – bármi is érkezik – megoldható.
Nyilvánvaló, hogy mint újat folyamatosan, folyamatában tanuljuk. Ilyesmiket, többek között:
1. A legfontosabb változtatás, amit ez a fajta élet megkíván, az a kényelmi működések szanálása.
Modern világunk (romboló) fenntarthatóságát ugyanis épp az teszi lehetővé, hogy az emberek kényelmére, kényelmességére apellál mind az ipar, mind a kereskedelem, mind a politikai rendszerek. De mondhatnám a tanulást is, vagy épp az egészséghez való hozzáállást. Olyan szinten elkényelmesedtünk globálisan, hogy már gondolkodni, alkotni, változtatni sincs igény. Hogy ennek mik lettek a következményei? Láthatjuk… napjainkban kristály tisztán.
Szóval: megemelni a popót (képletesen is), és kilépni a komfortzónából. Nem egyszerű feladat, ám megéri. 🙂
2. Minél több ház körüli tevékenységet sajátítunk el, oldunk meg önállóan, annál kevésbé leszünk kiszolgáltatottak.
Mit is jelent ez?
Ha például megszereljük a szivattyút, akkor nem kell szerelőt hívni. Ha megtanuljuk, miképp kell fugázni, festeni, mázolni, akkor nem kell ezekhez sem szakembert hívni. Ha vesszük a fáradtságot, létrára mászunk, és kicseréljük az ereszcsatornát, akkor megint csak megspóroltunk egy csomó pénzt. És sorolhatnám… a lényeg, hogy bármit meg tudunk oldani, szerelni, javítani, ha meg akarjuk. Az internetnek hála, minden szükséges információt meglelhetünk egy-egy munkafolyamat elvégzéséhez. Lehet, hogy nem lesz olyan szép, szabályos, egyenletes a kivitelezés. Lehet, hogy ami egy szakembernek fél óra munka volna, az nekünk két nap. Lehet, hogy a tapasztalt kertész nem követ el olyan apró hibákat, mint mi. Lehet, hogy valamit többször is újra kell kezdenünk.
DE.
Az, hogy megcsináljuk, mi magunk – felemel, erősít, önbizalmat ad.
Az, hogy nem másoktól függünk – szabadságot eredményez.
Pénzt is spórolunk, illetve azzal, hogy nem várunk a szakember által meghatározott időpontra, úgy és akkor illesztjük napjaink menetébe az éppen aktuális feladatot, ahogyan azt mi magunk kívánjuk – nincs kiszolgáltatottság érzés.
3. Apró lépésekben való haladás és türelem. Ez nagy tanulás számunkra. Hiszen abban szocializálódtunk, és arról szól a világ, hogy azonnal és gyorsan és mindent.
Visszalassultunk az élet egészséges működési tempójához. Nem akarjuk »megerőszakolni« sem a teret, sem az időt, sem a természetet, sem a körülményeket, sem önmagunkat. Érezzük… lépjük. Ennek a kettőnek a váltakozása által biztosan, stabilan haladunk. Ráadásul ennek következtében megszakadnunk sem kell.
Hogy néz ez ki az életünkben?
Például, hiába van egy 5000 nm-es birtokunk, megelégszünk elsőre egy aprócska tesztkerttel. Hiszen tanulunk. Így elkerüljük a nagyobb kudarc lehetőségét. Ugyanakkor az erőlködést, az erőnket meghaladó munkavégzést is. Pontosan mutatja az összes érzékszervünk, mi és mennyi az elég. És ha hallgatunk rájuk, bízunk a látszólagos korlátainkban, akkor vezetve, segítve vagyunk. Úgy élhetjük meg a gyarapodást, a fejlődést, a változást, hogy örömünket nem homályosítja el a kimerültség, fásultság.
Másik példa, épp aktuálisan a ház szigetelése. Egy hete várjuk, hogy megérkezzen az anyag, amivel folytatni tudjuk, amibe belekezdtünk. Tölthetnénk várakozással az időt. Vagy idegeskedéssel, hogy hol van már, miért nincs itt, miért nem haladunk? Ehelyett azonban azt mondjuk: ezek szerint MOST más a dolgunk. Felmérjük, mi lehet, és azzal foglalkozunk. Tehát: haladunk. 🙂
4. Nagy tanulás a non-stop kreativitásra való átállás is. Vagyis a tudatos, gondolkodó működés.
Pénzből, sok pénzből könnyű bármit megvalósítani. Mi azonban nem rendelkezünk végtelen anyagi forrással. Szinte már sporttá vált számunkra, hogyan tudunk valami értékeset fejleszteni a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással. Ez jó móka ám! 🙂
Látjuk, hogy ezzel a hozzáállással mennyire másképp kell világunkra tekinteni. Mást látunk meg, mást veszünk észre, mint korábban.
Például megtehetnénk, hogy veszünk egy óriási tekercs kartont a BricoMart-ban. Kell a ‘nincs ásás’ módszerrel készült kiskertünkhöz. Nem is drága. De. Miért tennénk, ha a szelektív gyűjtőknél ott sorakoznak újrahasznosításra várva a jobbnál jobb kartondarabok? Na persze, kényelmes kigurítani a tekercset a boltból, ám, ahogy meséltem, nem játszik nálunk már a kényelmi faktor.
Másik példa: tyúkólat tervezünk. Nem egy hatalmas baromfiudvar a cél, hanem 2-3 tyúk, ami biztosítja számunkra a szükséges tojásmennyiséget. Már mindent kiolvastunk, megtanultunk, amit előzetesen csak lehet, pontosan tudjuk, milyen környezetet kell biztosítani a szárnyasoknak, ha cserébe tojást remélünk tőlük. Lehet kapni kész tyúkólakat. Béla azonban a nem használt kutyaházat tervezi átalakítani. Klassz ötlet. Újrahasznosítós ez is. 🙂
Az új bejárati ajtónkat raklapokból készítjük. Igen, ez mind-mind plusz energiaráfordítást, tanulást, tervezést igényel. És éppen ettől nem csak a végeredmény, hanem a teljes folyamat megélése örömkeltő.
Végül összefoglalom, hogy miből is áll a mi rendszerekről levált világunk:
Víz: összegyűjtjük az esővizet. Két tartályunk van. Az egyik a kerti locsoláshoz földbe süllyesztett ciszterna, a másik pedig a nagyteraszunk alatti 30.000 literes tartály, amiből szűrős szivattyú segítségével érkezik a házba a víz. Tehát, esővízzel fürdünk, mosunk, mosogatunk. (Itt jegyzem meg: amióta itt élünk, nem hullik a hajam. Én ezt a természetes (nem vegykezelt) víznek tudom be leginkább.)
A lényeg, hogy nem végtelen a rendelkezésünkre álló vízmennyiség, ezért figyelmesen, okosan, tervezetten kell használnunk.
Az ivóvizet eleinte boltban vásároltuk, egy ideje pedig forrásvizet hozunk a közelből palackokban, főzéshez is ezt használjuk.
Áram: napelem. Menő lítium aksinknak köszönhetően akár egy hétig is elegendő áramot tudunk tárolni, ha esetleg huzamosabb ideig nincs napsütés. Arra az esetre felkészülve, hogy valamiért ezt a rendszert nem tudjuk használni, van egy aggregátorunk, amit bepöffenthetünk, rácsatlakoztatva a ház vezetékeire.
A meleg vizet gázpalackos bojler adja, és van egy hasonló módon működő gáztűzhelyünk is. A tűzhely napelemes alternatívája az indukciós főzőlap, illetve van egy villanysütőnk. Ezeket használjuk. A gázbojlert idővel villanyra tervezzük cserélni, de mivel kábé három havonta szükséges cserélnünk a gázpalackot, ezért nem sietjük el.
Fűtés: fatüzelésű kályha, illetve villanyradiátor. A fát első évben vásároltuk, következő télre pedig gyűjtjük, hiszen szabad. Ha elegendő napfény van, akkor tüzelés helyett a villanyradiátort használjuk. Idén már a lehető legkevesebb pénzt szeretnénk a fűtésre fordítani, ezért is szigetelünk, illetve házon belül néhány szükségszerű változtatást is teszünk a hatékonyabb kifűtés érdekében.
Internetünk szatellit antenna segítségével van, szolgáltatótól. Ez persze, havi rendszeres kiadás, ám elengedhetetlenül szükséges.
A szemetet szelektív gyűjtjük, és amit lehet, visszaadjuk a földnek komposzt formájában. Szemétszállítás ebben a térségben nincs, úgynevezett eco-parkokban (szelektív gyűjtők) teheti le mindenki a sajátját.
Szennyvíz: szeptikus tartályba gyűlik. Még nem álltunk át maradéktalanul, de környezetbarát mosószer használatával tartalmát vissza tudjuk fordítani a természetbe. Körforgás. (Itt említem meg, hogy anno egyik ismerősünk elmondta, hogy mit is csinálnak a helyiek. A tartály kitisztítása után egy darab nyers húst tesznek bele, ami segíti a lebomlási folyamatokat, így szag sincs például. Követtük tanácsát, fura megoldás, ám működik.)
Ami meglepő számunkra is, hogy ez a fajta életmód nem hozott semmi olyan változást az életünkbe, ami mögött kényszer, lemondás állna. Tulajdonképpen ugyanolyan komfortban élünk, mint korábban. Minden, ami számunkra valóban fontos, az van. Nincs hiány, vagy olyan korlátozottság, amitől mondjuk én nőként szenvedhetnék. Mindössze mindaz, ami van, másképp van jelen. Más módon, más minőségben.
Úgy hisszük, a természettel való együttélés, együttműködés az ember számára elengedhetetlenül fontos az élet teljességének megéléséhez. És ez bárki számára elérhető, helytől, körülményektől függetlenül.
A fókuszváltásban rejlik a kulcs. Az Életünk kulcsa.
–
Az ‘off grid’ témájú korábbi és további bejegyzések itt lelhetők meg:
https://holafinca.life/tag/offgrid/
¡HOLA, FINCA! 