109. Tavasz (vagy mi), Altea, vasárnap (is)
Ahogy az itt lenni szokott, egyik pillanatról a másikra nyár lett. Juhhúúú.
108. Természetesedve
Írtam jó régen női témámról: „Mivel egyre többen szegezik nekem a kérdést, hogy miképp oldom itt meg a fodrász, kozmetikus, sport, stb. női nyalánkságokat, úgy döntöttem, ma tényfeltárok.” – ma ezt szeretném többek között folytatni, megosztva az azóta alakult, formálódott hogy és a mit.
107. Fel és feljebb, világunk tetejére
Ma megint olyat tettünk, amit még soha, mióta itt élünk: levizsgáztattuk a mi pici, kedves autónkat. 🙂
106. Piacozós
Fantasztikus ajándékot kaptunk. No, persze, esélyesen ez csupán számunkra csodaság, mások számára abszolút hétköznapi semmiség. Mondom is, máris.
105. Csurig teltünk
Maratoni selyemfestettem az elmúlt héten. Olyannyira magába szippantott ez az általam roppant mód szeretett tevékenység, hogy még írni sem maradt időm.
104. Közös faültetés
Csudaklassz vasárnapunk volt, képes beszámolóval igyekszem átadni mindazt, amiben részünk lehetett.
103. Kívül-belül melegedve
Elolvadt a hó, már csupán a „mi hegyünk” fehérlik foltokban még. Lélegzetelállító, amikor reggelente az első napsugarak narancsszínűre festik a sziklákat, amiből kiragyog a maradék fehérség.
101. Még életben vagyunk 🙂
Többen aggódva keresnek minket, érdeklődve (egyes otthoni híradásoknak köszönhetően), hogy nem fagytunk-e meg itt a spanyol világvégen, ezért Béla gondolt egy nagyot, kamerát ragadott, és készített egy rövid tudósítást a mai napunkról. Íme:
100. Hoppáribizli!
Úgy vélem, a cím pontosan kifejezi mai, ébredező érzéseimet. Mert ugye, történt, ami történt.
Betöltés…
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
¡HOLA, FINCA! 