108. Természetesedve

Írtam jó régen női témámról: „Mivel egyre többen szegezik nekem a kérdést, hogy miképp oldom itt meg a fodrász, kozmetikus, sport, stb. női nyalánkságokat, úgy döntöttem, ma tényfeltárok.” – ma ezt szeretném többek között folytatni, megosztva az azóta alakult, formálódott hogy és a mit.

“108. Természetesedve” olvasásának folytatása

103. Kívül-belül melegedve

Elolvadt a hó, már csupán a „mi hegyünk” fehérlik foltokban még. Lélegzetelállító, amikor reggelente az első napsugarak narancsszínűre festik a sziklákat, amiből kiragyog a maradék fehérség.

“103. Kívül-belül melegedve” olvasásának folytatása

101. Még életben vagyunk :-)

Többen aggódva keresnek minket, érdeklődve (egyes otthoni híradásoknak köszönhetően), hogy nem fagytunk-e meg itt a spanyol világvégen, ezért Béla gondolt egy nagyot, kamerát ragadott, és készített egy rövid tudósítást a mai napunkról. Íme:

“101. Még életben vagyunk :-)” olvasásának folytatása

96. ‘ZENNN’-film

Számos emailt kaptam, amiben jeleztétek (köszönöm ❤ ), hogy a múlt évünkből kimaradt két videó. Hát, akkor most pótolom, feltöltöm ezeket is sorban. Ezzel kezdem, itt, holnap pedig jön a ‘TERASZ’-film:

“96. ‘ZENNN’-film” olvasásának folytatása

95. A lépcső(szerűség)

No. Ma is kiderülhetett, hogy csupa átlagos, unalmas napok sorozata az életünk. Velünk aztán semmi nem történik itt a világvégi fennsíkon. Mármint, semmi rendkívüli.

“95. A lépcső(szerűség)” olvasásának folytatása

87. Tevékeny, haladós napok

Az alábbi fotó nagyjából összefoglalója mindannak, amivel az elmúlt majdnem két hétben szórakoztattuk magunkat. Elkészült fal és ajtó részlet:

“87. Tevékeny, haladós napok” olvasásának folytatása

86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész

A tűzön és nyaralós napokon túl klassz haladásaink voltak az elmúlt hónapban. Például a házzal, kerttel. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy egyre több ház körüli ténykedést, javítást, újítást vagyunk képesek mi magunk megoldani.

“86. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 2. rész” olvasásának folytatása

85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész

Upsz, pöttyet elsodort az élet… úgy ért véget az augusztus, hogy egy sort sem írtam. Hát, most akkor pótolom. Úgy nagyjából. 🙂

“85. Augusztusi (utólagos) beszámoló, 1. rész” olvasásának folytatása

84. Reggel és este

Naponta kétszer útra kel a csapat, elhalad a kapunk előtt. Élén a Nagy Fehér Főnökkel, a juhásszal. Mentében int, nem is lassít, dolga van, köszön, én vissza. Idős, magas ember, hosszú haja hófehér, ahogy mellközépig érő szakálla is. Két bottal, nehézkesen, mégis roppant erőt sugározva rója a köves, nem éppen könnyű terepet.

“84. Reggel és este” olvasásának folytatása

83. Forróság, szárazság

Olyan sokan aggódnak, érdeklődnek (az elmúlt napokban megjelent spanyolországi híreket olvasva), hogy nem sültünk-e meg, nem veszélyeztet-e bennünket erdőtűz, hogy úgy döntöttem, megszakítom a nyári szünetet, és mesélem, mi újság velünk. Leginkább időjárás ügyileg.

“83. Forróság, szárazság” olvasásának folytatása

81. Reggeli nyüzsi

Többnyire korán kelünk. Mióta úgy rendesen bedurrantotta magát a nyár, ezt kimondottan jól tesszük. Kellemesen hűvös a kint, no meg szép is. Nagyon.

“81. Reggeli nyüzsi” olvasásának folytatása

79. Hurrá, nyaralunk!

Ugyanis igazi nyár lett, ahogy ígérték, egyik napról a másikra, nagyjából április utolsó hetében. Árnyékban 26-28 fok van, hét ágra süt a nap, fincsi a tenger, hőséget enyhítő, könnyű, langyos szelek fújdogálnak. Abszolút rendben van.

“79. Hurrá, nyaralunk!” olvasásának folytatása

78. Kiskert teszt üzemmódban

Az elmúlt hónapokban jó néhány fát, növényt ültettünk. Többek között gránátalmát, fügét, lime-ot, narancsot, vérnarancsot, babért.

“78. Kiskert teszt üzemmódban” olvasásának folytatása

75. Vadvirágos tavaszunk

Szavakkal elmondhatatlan, amit a tavaszi természet napról napra elénk tár, megmutat, odaadva magát teljes pompájában a benne élőknek. Csak ámulunk és bámulunk, csordultig telve a lelkünk színekkel, formákkal, illatokkal.

“75. Vadvirágos tavaszunk” olvasásának folytatása

74. A mi édesdrága deszhumink

Meséltem már, hogy a helyiek életük nagy részét a szabadban töltik. Ha megtehetik. Akinek háza, kertje van, annak természetes, hogy csupán szélsőséges időjárási viszonyok esetén időzik bent, falak védelmében. A városi emberek pedig, amikor csak lehetőségük adódik, kirándulnak. Vagy épp kerékpároznak.

“74. A mi édesdrága deszhumink” olvasásának folytatása

73. Húsvétunk ajándéka

Vallom: alap, hogy ami elsőre ‘rossznak’, hibázásnak tűnik, az a nagy egészet tekintve nem feltétlenül az. Sőt. Legtöbbször kimondottan felemelő, addig elképzelhetetlen, minket boldogító alakulásokat hozhat. Ezt alátámasztó, rendkívüli dolog történt velünk.

“73. Húsvétunk ajándéka” olvasásának folytatása

72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva

Folyamatosan kapjuk a megkereséseket mindketten, barátoktól, ismerősöktől. Jönnének. Tapasztalatok megosztását, tanácsot, információkat kérnek. Adjuk. Most itt is.

“72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva” olvasásának folytatása

71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett

Érdekes, de leginkább melós heteink voltak. Bár, március esős hónap, jelezték is helyi ismerőseink, hogy több napos felhőre, csapadékra számíthatunk, azért azt még ők sem sejtették, hogy idén mindez helyi viszonylatban is ismeretlen özönvíz formájában fog megérkezni.

“71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett” olvasásának folytatása

69. Mögöttesek

Esőnap van, behúzódtunk, punnyadás, olvasgatás, csendes semmittevés. Na, az ilyen nap engem mindig befelé terel, magamba, mélybe. Így teszem a semmit. Bőszen molyolva, nézelődve. Bennem. Ez van. Ez vagyok. 🙂 És, akkor most ebből a ‘bennem’-ből írok. Kifelé.

“69. Mögöttesek” olvasásának folytatása

68. Mert olajfa kell

A kertészkedés határozta meg a hetünket. Virághagymát ültettünk, a téli, reggeli fagyokban megviselődött növényeket rendbe tettük. A melegnek köszönhetően az otthonról kapott magból növekedő paradicsom palánták is a szabadban erősödhetnek, élvezkedhetnek. Legalábbis napközben. Éjjel azért még behozzuk őket.

“68. Mert olajfa kell” olvasásának folytatása

66. Piramis és körök

Jólesően kidolgoztuk magunkat az elmúlt hét során, messzire jutottunk. Naaagy, boldogító történések mögöttünk. Illetve, a boldogság az nem mögöttünk, dehogy, hanem éppenséggel maradt, itt lébecol egyre velünk, bennünk.

“66. Piramis és körök” olvasásának folytatása

65. A tengerhez és tovább

Nagy nap a mai számomra. Nem csupán belementem a borzongatóan hideg vízbe, de úsztam is picit, ráadásul mindezt fél órán belül kétszer megismételve. Röpdösős, csobbanós, lubickolós boldogság. Tenger… szerelem.

“65. A tengerhez és tovább” olvasásának folytatása

64. Fejezet lezárás

Az első bejegyzést a blogon tavaly, augusztus 8-án tettem közzé. Leírom többek között benne, hogy január elején jutottunk döntésre, ekkor indult mindaz, amit az elmúlt hónapok során megosztottam. Kemény volt, de messzire jutottunk (szó szerint is) ebben a bő egy évben.

“64. Fejezet lezárás” olvasásának folytatása

63. Női téma

Mivel egyre többen szegezik nekem a kérdést, hogy miképp oldom itt meg a fodrász, kozmetikus, sport, stb. női nyalánkságokat, úgy döntöttem, ma tényfeltárok.

“63. Női téma” olvasásának folytatása

62. A tél itt sem nyár

Pedig már majdnem azt hittük január első heteiben, amikor harmincakárhány fokban rövidnaciban, trikóban parádéztunk, és csokibarnára sültünk.

“62. A tél itt sem nyár” olvasásának folytatása

60. A csomag és a komód

Egy korábbi bejegyzésben beszéltem a szemét elszállításának helyi, praktikus megoldásáról. Na, ugyanez a helyzet a postával is. Mivel a környező települések általában hegyre épültek, körkörösen kialakított, keskeny utcákkal, sokszor megközelíthetetlenek a házak nagyobb járművekkel. Ezért találták ki a szemétlerakó szigeteket, és roppant leleményes megoldás született a postaládák kihelyezésére is, megoldva a levelek könnyű kézbesítését ily módon:

“60. A csomag és a komód” olvasásának folytatása