113. Mi minden változott az életmódunkban, körülményeinkben az elmúlt másfél évben?

No, és hogyan hat mindez lelkünkre, testünkre?

Amikor eldöntöttük, hogy Spanyolországba költözünk, leginkább az motivált minket, hogy kipróbáljuk, milyen is mediterrán éghajlaton és emberi világban, tenger közelében élni. Hajtott minket a kíváncsiság, az igény a teljesen másra. Olyannyira, hogy megfejeltük az alapötletet a rendszerekről levált életformába csöppenéssel, ahogy ezt a blog olvasói már részleteiben is tudhatják. Nem volt bőséges infónk anno a témáról, inkább csupán romantikus gondolataink. Ám, valahogy bíztunk abban, hogy megérzésünk ismét jó irányt mutat. És egymásban, az »együttünkben« is maximálisan hittünk.

Mindig a húsvét számunkra az igazi évkezdés. Így aztán az azt előző időszak összegzésének is ideje. Szokásunkká váltak ilyenkor a végeérhetetlen, teraszon ücsörgős, ácsorgós, hajnalba nyúló emlékezések, amiknek következménye aztán az új szakaszba, fejezetbe való megindulás előkészítése. Vagyis a tervezgetés, ötletelés.

Idén rácsodálkoztunk, hogy atyaég, mennyi minden megváltozott az elmúlt másfél évben. Körülöttünk és bennünk. Pedig ez még csak a kezdete ennek az egészen másnak, amit itt élünk. Megpróbálom most a legfontosabbakat sorolni.

1. Talán akkor kezdem is a teraszos, éjszakai beszélgetésekkel. Hiszen – bár otthon is volt teraszunk –, a klíma itt lehetőséget ad arra, hogy szinte egész évben kedvünkre megtehessük. A hűvösebb, téli időszakban mondjuk ácsorogva tettük, plédbe burkolózva. A lényeg, hogy ez a kint valahogy észrevétlenül vált alapunkká.

Oka, hogy a természet következetesen kihúz minket a házból. Mi pedig boldogan hagyjuk, megengedjük neki. Reggel a kelő nap vezet kifelé, napközben a tevékenykedés, a kuttyok, az étkezés, a tengerezés, a játék, éjjel pedig a csillagos égbolt tart még mindig kint. Ilyen ez. Nem körülvesz bennünket a környezetünk, hanem magába szippantott. Összefolytunk. Eggyé váltunk vele.

2. Alapunkká vált az új ismeretek elsajátítása. Egyre csak és folyamatosan és rengeteget tanulunk. Nyelvet, helyi rendet, kertészkedést, barkácsolást, időjárást, embert, állatot, növényeket – egytől egyig számunkra eddig teljesen ismeretlen »anyagok« folyamatos befogadásában vagyunk. Ami részünkről napi szinten igényel ezekkel kapcsolatos kitartó energiaráfordítást. Az otthoni – kényelemre és szokásokra alapuló – működésünknek rég búcsút inthettünk.

Ennek köszönhetően szellemi élénkséget, frissességet tapasztalunk. Olyan, mintha korosodó fejjel beiratkoztunk volna valami addig tőlünk teljesen távol álló egyetemi szakképzésre, és azt látnánk, hogy az idő haladtával egyre könnyebben és könnyebben értjük és tanuljuk meg az aktuális anyagot. Klassz érzés.

3. Megváltoztak az étkezési szokásaink is. Sokkal több zöldséget, gyümölcsöt, magot eszünk, és egyre kevesebb húsfélét. Úgy látjuk, az igényünk az egészségesebb étkezésre napról napra hangsúlyosabbá válik. Arra törekszünk, hogy minél több »nemgyári«, vagyis házilag elkészített élelmiszert fogyasszunk, például különböző sült vagy nyers zöldség-, tonhal-, tojáskrémek helyettesítik a jól megszokott felvágottakat.

4. A természetben élés következménye az is, hogy késztetésünk van a konyhakertünk kialakítására. Hiszen mi lehet annál fantasztikusabb érzés, mint az általunk termesztett zöldségekből, fűszerekből elkészített étel elfogyasztása a szabad ég alatt? Szerintünk semmi. Így aztán csináljuk, ültetünk, vetünk, különböző módszerekkel kísérletezgetünk, elbukunk, felállunk, újrakezdünk. De amiben egyetértünk Bélával: kell konyhakert és megcsináljuk.

Jelenleg, tanulás terén ez tűnik a legnehezebb tantárgynak mindkettőnk számára. Néha gyötrődünk, türelmetlenkedünk egy-egy bénázásunk nyomán. Mégis haladunk, átmeneti kudarcainkat pedig egyszerűen tapasztalatgyűjtésnek fogjuk fel. Hiszen minden »ígynemjó« egy lépéssel közelebb visz minket az »ígyjóhoz«.

Itt is köszönjük a rengeteg hasznos tanácsot, amit folyamatában kapunk tőletek. ❤

5. Döbbenetes tempóban fejlődünk környezettudatosság terén is.

Ehhez hozzájárul az ország hozzáállása a témához. Írtam bőségesen az öko-szigetekről, szelektív hulladékgyűjtésről, a természet óvásáról, faültetésről, tisztaságról, odafigyelésről. Mivel a beilleszkedés egy idegen kultúrába szükségessé teszi az alkalmazkodást a helyi szokásokhoz, rendhez, ezért számunkra ezen a területen ez kimondottan könnyebbséget jelent. Hiszen csupán figyelünk, tesszük, amit másoktól látunk.

Ez amolyan generátor ahhoz, hogy aztán további lépéseket tegyünk folyamatosan. Az internetnek hála minden tanulási igényünket kielégíthetjük, minden egyes nap tanulunk újabb és újabb fortélyokat, praktikákat.

6. Az, hogy a pici kőházunk az internetet leszámítva rezsimentes, szuper lélekemelő. A természet segít minket, a nap áramot ad, az eső a fürdést, mosogatást, mosást teszi lehetővé, az erdő tűzifát biztosít, a közeli forrás pedig ivóvízzel kényeztet minket. Mi ezt a gondoskodást azzal próbáljuk meghálálni, hogy mostanra kizárólag lebomló, környezetkímélő tisztítószereket használunk, és folyamatosan kutatjuk a különböző házi praktikákat, amikkel a tisztaságon túl még a szemét mennyiségét is tovább csökkenthetjük háztartásunkban. No persze, a természet tisztelete, az odafigyelés, nem pazarlás masszív alapunkká vált, sőt, kiterjesztettük egyebekre is.

És ez roppant fontos felismerésünk. Mármint, hogy mindaz, amit tanulunk, megtapasztalunk egy területen, megnyúlik, kiterjed a térben más dolgokra is.

Például, nem csupán szemétre, vízre, tűzre és hasonlókra figyelünk, hanem ugyanígy nincs felesleges költekezés sem ruházkodás, sem étkezés, sem egyéb vásárlások terén. Mindez csupán némi körültekintést, picivel több energiát és ami a legfontosabb, kreativitást igényel. Folyamatosan.

Megéri, ugyanis, bár nem vet fel minket a pénz, mégis azt érezzük minden egyes pillanatunkban, hogy mindenünk megvan, különleges bőségben élünk. És klassz érzés, hogy mi magunk tesszük, csináljuk, nem függve másoktól, nem vagyunk kiszolgáltatva ennek-annak. Az állandó kreatív tevékenység igazán lelket és testet gazdagító üzemmód.

7. Az egyszerűsítés határozza meg döntéseinket, változtatásainkat. Hisszük, hogy nem kell megszakadnunk a napi munkavégzéseink közepette. Hisszük, hogy mindenre jut idő, ami számunkra fontos. És azáltal, hogy minden szinten leegyszerűsödik az életünk, nem hogy elveszejtenénk a régebbi komfortot, kényelmes létezésünket, hanem épp így valósítjuk valóságosan meg.

Az ember hajlamos a túlbonyolításra, amiben aztán rendre el is veszik a lényeg. Az Élet.

Visszatekintve az elmúlt másfél évünkre most azt látjuk, hogy költözésünk igazi ajándéka maga a szemléletváltás.

Nekünk ezt Spanyolország hozta, adja, ám, úgy véljük, ez a szemléletváltás bármikor, bárhol megtehető. Egyszerű, városban szocializálódott emberek vagyunk, egyszerűen élünk, egyszerű dolgoknak örülünk nagyon, ugrándozósan boldogan. Mint például egy napkeltének, kismadárnak, kuttyaink bolondozásának, elvégzett munkának, szélnek, esőnek, unokának, gyereknek, szomszédnak, barátnak, vagy aktuálisan egy Béla által felújított kerti étkezőbútornak, egy kifeszített, otthonról hozott ponyvának felette:

Vagy a tengerparton összegyűjtött kagylókból készített szélcsengőnknek:

Vagy épp a mai reggelnek, csodálva, ahogy a felhő felső széle bekúszott a fennsíkra:

Éppen ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami nekünk megy, az bárkinek sikerülhet. 🙂

Tudatosan, egyszerűsítve, lényeget látva és értve, természetet figyelve, szeretve, együttműködve, új aspektusból megközelítve a Földet, az Embert, az Életet.

(Folyt. köv.)