Azt valljuk, hogy ha van egy álmunk, akkor haladjuk meg az ábrándozást, és tegyünk meg lehetőleg mindent annak érdekében, hogy valóságunkká válhasson. Mozduljunk az igény által mutatott irányba.
Már a költözésünket követő első héten egyértelműsödött bennünk: úgy, de úgy szeretnénk, ha lenne egy kis csobbanós lehetőségünk a fennsíkon, ahol – megmártózva, elmerülve – a csillagos ég alatt csacsoghatnánk vagy épp csendülhetnénk egy-egy meleg napunk végén. Első évünkben rengeteg más tevékenykedésünk miatt a kivitelezésére nem maradt energiánk, de azért folyamatosan nyitott szemmel jártunk-keltünk, hátha megleljük a megoldást.
Ugyanis nem szerettünk volna nagy méretű medencét, mert minek, ha a tengert pikk-pakk elérhetjük, amikor épp fürdőzni van kedvünk. Arra gondoltunk, hogy tökéletesen megfelelne nekünk egy dézsa vagy régi típusú fém kád. Ám, azzal kellett szembesülnünk, hogy ezek számunkra iszonyatosan drágák. És hát alapunk, hogy sportértéke nem annak van, ha sok pénzért megveszünk valamit, hanem ha kevésből, a kreativitásunkat igénybe véve hozzuk létre mindazt, amit szeretnénk, amire erősen vágyunk.
A költségek miatt már-már teljesen elengedtük az éjszakai dagonyázást. Egészen múlt hétig, amikor megálmodtam a megoldást. Kávé közben vázoltam Bélának, és már indultunk is, beszerezni a szükséges alapot az alacsony költségvetésű wellness-központunk újabb részlegéhez.
Vagyis, megvásároltuk az épp akciós, kör alapú, lágyfalú gyerekmedencét: 2 méter 10 centi átmérő, 60 centi mély, a felső szegély felfújhatós, klassz megtámasztás a fejnek lazulás közben – tökkkéletes. 🙂 Ráadásul, jár hozzá tisztító rendszer is. Mennyei.
Első gondolatunk az volt, hogy a teraszunkkal szemben alakítjuk ki, és hogy valamelyest autentikussá tegyük a plasztik csodát, körberakjuk kövekkel. Neki is fogtunk, természetesen a vízzel kezdve, hogy mire végzünk a kőpakolgatással, felmelegedjen. Ami meg is történt, csakhogy Béla közben újratervezett. Azt találta ki, hogy inkább az alsó kertrészbe tegyük (védettebb, intimebb), méghozzá a földbe süllyesztve.
Zseniális, mondtam, aztán pöttyet meg is rémültem, hogy így viszont mi vár ránk. Víz vissza a tartályba, a már elhelyezett kövek arrébb mozgatása, valamint a nem kicsi meder kiásása. Béla nevetve legyintett elbizonytalanodásomra, hogy az biza semmiség, seperc alatt kipattintja. És – bár időközben számos más dolgunkat is tettük – tényleg roppant jól halad. Igazi terminátor. Egyre csak ás, kapál és ás. Most is ás-kapál. És hogyan teszi mindezt? Természetesen Bélásan. Vezeték nélküli fejhallgatóval fején. Zenét hallgatva. És közben énekelve. És igen. Van egy bája annak, amikor az ember fülessel a fején énekel. Szépsége abban rejlik, hogy így tutira nem talál el egyetlen hangot sem. Viszont élvezi… 😀
Én pedig nagyon szeretem. Bélát. ❤
Ha minden jól alakul, ma este csobbanunk. Juhhúúú. 🙂
No de.
Nem sima áskálódás ám ez, nem egyszerű meder mélyítés. Ugyanis kábé 40 centi föld után mire bukkant Béla? Igazi meglepetés. Amolyan Kinder Suprise. Csak épp kívül csoki helyett föld van. Belül pedig az ajándék. Vagy mi.
MURVA.
Gyönyörű, hófehér murva. Olyan, amit már egyszer egy másik részén találtunk a kertnek. De az a felszínen volt, kis kupac, mi pedig azt hittünk, a több évvel ezelőtti házfelújítás nyomán maradt itt. Fel is használtuk gyorsan a kis bekötőutunkhoz, remek megoldásnak bizonyult sár ellen, ráadásul csinos is.
És akkor most, a medencécskénk készítése közben kiderül, hogy dehogy maradt itt. Mindig is itt volt. A murva a kertünkben terem. Ennyi. Tulajdonképpen vettünk egy murvabányát. Is.
Örülünk. Már ki is találtuk a »mitkezdünkvele« részét. Mesélni, mutatni fogom, persze. Ahogy az elkészült, süllyesztett, valóra váltott álmunkat is.
Pár napja a hajnalok hidegek. Napközben nyári meleg van, viszont éjszakára a növekvő palántákat letakarjuk termo védőfóliával. Picit izgulok, hogy meg tudjuk-e védeni őket. Drukkoljatok.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 