Hazareppentem múlt héten, találkozni, töltődni gyerekekkel, unokákkal, barátokkal, klassz volt, amolyan nyüzsgős-boldog úton lét. 🙂
Mióta visszatértem, egyre csak jövünk-megyünk, tengerezünk, tervezgetünk, kertészkedünk. Úgy tűnik, elég jó időnk van, minden amellett szól most, hogy a kinttel, a kerttel foglalkozzunk.
Tesszük is, immár szintet lépve kertméretet tekintve, remélve, hogy a tavaly tanultakból kiindulva idén már bőségesebb termésünk lehet. Béla előkészítette a földet az elmúlt napokban, ma pedig kiültettük a palánták egy részét.
Sürögtünk és forogtunk… 🙂
Szuper érzés, hogy már saját komposztunk is van, bár, egyelőre nem használtuk, ugyanis kaptunk Andreas-tól jó kis birkabogyós földet, azt terítettük, kevertük elsőnek.
A ma ültetett palántáinkat (cukkini, paprika, paradicsom, padlizsán) a kertészetben szereztük be, mert a sajátjaink ugyan szépen növekednek, azért még pöttömök ahhoz, hogy a naaaagy kertünkbe kerülhessenek. Ám, ami késik, nem múlik. Ugye.
Tavaly ültetett gyümölcsfácskáink rügyeznek, a barack már virágzik is. 🙂
Izgultunk, az idei extrém hidegben túlélnek-e, és most úgy tűnik, részben igen. A citrusok egyelőre nem mozdulnak. Reggelente beszélgetek velük… szeretnénk, ha maradnának.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 