Ma megint olyat tettünk, amit még soha, mióta itt élünk: levizsgáztattuk a mi pici, kedves autónkat. 🙂
Mivel mindketten odavagyunk a hivatalos ügyintézésekért (ja nem), húztuk, halasztottuk, amíg csak tehettük, sőt, még azon is pöttyet túl. Ám, múlt héten magunkra ripakodtunk, internetet ragadtunk, és jól bejelentkeztünk. Ma pedig, a megadott időpontban megjelentünk bemutatni ezüst csodánkat, itt:
Még mindig meglepődünk ügyintézéseink közepette, hogy mennyire egyszerűen, gördülékenyen, jó hangulatban is megoldható az efféle macerás kötelezettség. Gyors, alapos átvizsgálás, „perfecto”-ra lett minősítve a jármű, megkaptuk a matricát, és már suhanhattunk is tova, dolgunkra. Kábé 15 perces móka volt, mi meg utána azon agyalogtunk, hogy miért fázunk ennyire az ilyenektől, amikor most már igazán tudhatnánk… ugye. No, mindegy, majd legközelebb. Vagyis, egy év múlva. 🙂
Hazafelé készítettünk egy rövid videót a nagyon szeretett, kanyargós hegyi utunkról, gondoltuk, hátha másnak is van kedve picit ‘velünk’ tekergőzni a hegyeken, szerpetinen, félúton megállva egy röpke szétnézésre is:
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 