Elolvadt a hó, már csupán a „mi hegyünk” fehérlik foltokban még. Lélegzetelállító, amikor reggelente az első napsugarak narancsszínűre festik a sziklákat, amiből kiragyog a maradék fehérség.
Azok számára, akik lejjebb, a tenger közelében élnek és mozognak, mindez láthatatlan. Onnan tudjuk, hogy miután felolvadtak dermedtségükből az utak, legurultunk a naaagy kékséghez (már eléggé hiányzott), és visszatekintve a hegyekre meglepődve láttuk, hogy ebből a másfókuszból semmi nem kivehető a mi csodás valóságunkból. Már megint úgy érezhetjük, hogy valami különleges ajándék részesei vagyunk. Hálásan köszönjük, egymásra mosolygunk, s pici kétkedéssel bennünk egyre gondolunk: talán, mert megérdemeljük. 🙂
A tengerparton ücsörögve eszembe jutott egy emlékkép. Nem egészen hároméves volt legkisebb fiam, Marci, és amikor megérkeztünk a horvát tengerpartra, ő egy pillanattöredék alatt eltűnt. Mivel rajongásig szerette a vizet, sejthető volt, melyik irányba lépett le, nem nagyon kellett keresgélnem. Pár méterrel arrébb, a tenger mellett guggolva leltem rá, ahogy két kis kezét a víz felszínén mozgatta finoman, gyengéden. Odaültem mellé, és kérdeztem, mit csinál? Ő pedig – anélkül, hogy megszakította volna mozdulatát – suttogva válaszolt: „Simizem a tengert.”.
Hosszú percekig maradtunk meg így, ott, néma csendben, ő guggolva, simizve a tengert, én pedig figyelve szöszi-pitypang buksiját, átszellemült pofiját. Örökre belém égett az érzés, a kép – a pillanat.
Nem tudom, miért jutott mindez eszembe ott a parton, de mindenképp mozdulásra bírt. Lépni, guggolni, eggyé válni… amolyan időutazva, dimenziók között létezve. 🙂
Béla rengeteg fát gyűjtött a héten, azt mondják, jön még pár hűvösebb, esősebb nap. Közben kereteket gyártott az új képeimnek, előkészítette a palántázó edényeket is, én pedig a magokat. Lassan elültetjük őket. Paco szomszéd azt ígérte, hamarosan jön, és felszántja a földünket. Csak úgy. Barátilag. Semmit nem kérve érte. Örülök nagyon, Bélának jókora könnyebbség az előkészületekben. No, és ezt is persze, naná, hogy megérdemli. ❤
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 