Egyik ámulatból a másikba esünk.
Először is kiderült, hogy csupán néhány napig szükségeltetett nélkülöznünk a kolompok hangját, ugyanis újabb csapat érkezett a fennsíkra. Vagy nemtom mi van. Az is lehet, hogy ugyanaz a nyáj, csak elmentek pár napra nyaralni. Mindenesetre örülünk, hogy itt vannak. Kuttyok meg – szó szerint – repdesnek a boldogságtól.
Ödibaba a másik hír. Szépen fejlődik. Legalább egy centit nőtt az elmúlt három hétben. Egyre bátrabb, már meg is simogathattam, nem menekül el, ha meglát minket. Ma jól le is fotóztam:
Kiposztoltam facebook-ra is ügyesen, és kábé rá egy órára döbbenten szembesültünk a ténnyel, hogy
– – FIGYELEM! BREAKING NEWS!! –
Ödibaba ketten van.
Vagyis, amikor eddig azt hittük, hogy itt-ott látjuk a házban, az valójában nem itt-ott volt, hanem ÖdibabaI-II. A durva felismerés ma csapott belénk, amikor velünk szemben, ugyanazon a falon két apró gekko sziesztázott (amúgy most is). Eléggé meglepődtünk. Természetesen lelkendezve, örvendezve. Hirtelen ismét bővült a családunk. 🙂
Ödibaba II. picit kisebb és törékenyebb, mint Ödibaba I.. Ezért, én úgy vélem, kislány lehet, így aztán megszavaztuk neki az ÖDIBABI nevet. Mert hát azért mégsem szólíthatjuk Ödibaba Egynek és Kettőnek őket. Ugye. 🙂
Remélem, sikerül majd a tesókról közös képet lőnöm. És igyekszem majd fejlődésükről is rendre beszámolni. Ádám fiam szerint kiírhatnánk lassan a kapura, hogy »TERRÁRIUM«. Amolyan gekko simogató. Elgondolkozunk rajta.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 