Az alábbi fotó nagyjából összefoglalója mindannak, amivel az elmúlt majdnem két hétben szórakoztattuk magunkat. Elkészült fal és ajtó részlet:
Két fő ágon haladunk párhuzamosan épp: az egyik az új bejárati ajtónk elkészítése, a másik pedig a ház falának vízszigetelése. Jelenleg mindkettővel nagyjából kétharmadnyi elkészültségnél tartunk. Mivel ezek a tevékenységek számunkra eddig ismeretlenek voltak, természetesen bőséges rákészülést és tanulást igényelt tőlünk a belekezdés (jópár estés beszélgetés, tervezés, utánanézés). Most viszont már büszke örömmel tölt el minket az alakulás, még a fizikai nehézségeket és fájdalmakat is felülmúlja, vagyis továbbhaladásra bír minket napról napra.
Mesélem, mutatom a részleteket, bízva abban, hogy ezzel ötleteket és amolyan magabiztos erőt sugározhatunk át másokba is, akik változtatásokon töprengenek, vagy már készen is állnak az egyre jobban önállósodó életre. Hiszen, amit mi meg tudunk csinálni, arra bárki képes. 🙂
Kiszámoltuk: csak ezzel a két, sajátkezű munkavégzéssel megkeresünk magunknak 1.3 millió forintot (ennyi lenne a munkadíj, ha szakembert kérnénk fel ezekre a munkákra). Ezt megspóroljuk. Illetve – mivel ezeket mindenképp szükségszerű megcsinál(tat)ni, így tulajdonképpen megkeressük. Kábé három hetes munkával. Ami azért tart ilyen sokáig, mert napi 4-5 óránál többet nem kínozzuk magunkat. Mellette tengerezünk, én selymet festek, kertezünk, kirándulunk, meg csak simán vagyunk.
A ház teljes külső renoválása (a múltkori ereszcsatornával együtt) nagyjából 150ezer forintunkban van. Ez azért elég jó. 🙂
Az ajtó alapjának meghagytuk a meglévő biztonsági rácsot. Hiszen ez acélból van, stabil, erős, tökéletes váz. Raklapokat szereztünk (ingyen adják a kidobásra szánt darabokat). Persze, nem kis meló volt Bélának a szétszedésük, csiszolásuk, méretre vágásuk, de fantasztikus alapanyag, mutatja a végeredmény is. (Elza kutty csak döbbenten állt és nézett, amikor meglátta az alakuló fakupacot. 🙂 )
A vázat is csiszolni, festeni kellett, mielőtt a burkolását megkezdhettük volna.
Én a csavarokat festettem, egészen pontosan a fejüket, mivel fekete csavarok illenek a tölgyszínű páchoz. Amikor szembesültem a mennyiséggel, akkor muszáj volt valami praktikus megoldást kiötölnöm, hogy ne egyenként kelljen átsatíroznom a buksijukat. Sikerült. Jól jött a kartondarab és a lyukacsos, fém asztal.
Béla fúrt, csavarozott, ami után én fagittel lyukakat, hézagokat szüntettem, aztán pácolni kezdtem, végül a kis vasgekko is a helyére került.
Szóval, a gyönyörű, új ajtónkhoz csupán a csavarokat és a festéket kellett megvásárolnunk. Pác maradt a szemöldökfák lekenése nyomán. És itt muszáj volt megállnunk, ugyanis elfogyott a megfelelő méretű faanyag, hétfőn hozunk még raklapot. Viszont belekezdtünk a fal szigetelésébe.
Ezeknél a régi kőházaknál a fő problémát a kövek közötti rések jelentik. Amellett, hogy beszivároghat (be is szivárgott tavasszal) a házba a víz az esős évszakokban, egész széles skálája az állatoknak remek tanyaverési lehetőségnek látja és ki is használja ezeket a zugokat. Él a kövek között bogár, darázs, gyík és egyéb jószág, ők most kénytelen kelletlen költözni kényszerülnek. Bocsi.
Kicsivel felettünk lett új szomszédunk, és az ő házukat felújító szakemberrel Béla összehaverkodott. Barátságuknak köszönhetően elsajátíthattuk a módját a fal helyrehozatalának. Ugye, elengedhetetlenül fontos számunkra, hogy a ház jellege megmaradhasson. Erre találták ki ezt a speckó tömítő anyagot, amiből mi a homokszínű változatot választottuk. Mikor kiderült, hogy legközelebb Alcoy-ban kapható (kb. másfél óra út tőlünk), felajánlotta a szakibarát, hogy meghozza nekünk a kért mennyiséget. És meghozta. Házhoz. Csak úgy. Barátságból. 🙂
Ezt az anyagot – kikeverés után – kézzel kell a résekbe vinni, hogy ne kenjük össze a köveket. Nem könnyű, hiszen ujjal és tenyérrel, de masszívan bele kell dolgozni. Vannak kis rések, nagy lyukak. Ám, csodaszép lesz így.
Amikor picit szikkad, seprű fejével kell végigkefélgetni, ezáltal lesz homogén, sima a felület. Én belemasszírozásban jó vagyok, viszont a kefés részt nem igazán bírom, mert durván porzik, így azt Béla csinálja. Ahogy a spaklis javításokat is, például az ablakok körül vagy a tetőcserepeknél.
A munkatípusokon aszerint osztozunk, hogy melyik kinek fekszik jobban. Így nem kell olyan dolgot csinálnunk, amihez nincs kedvünk vagy képességünk, mégis vállvetve dolgozunk, együtt készül az új, ami extrán boldogító számunkra. A pénz részét az elején azért meséltem hangsúlyosan, mert fontosnak érezzük, hogy anyagi szinten is tisztában legyünk az elvégzett munkánk értékével. Épp ezért, mielőtt nekiveselkedünk valaminek, utána is nézünk, mi mennyi lett volna, ha nem állunk neki, nem mi csináljuk.
Szóval itt tarunk, haladunk. Tevékenyen, de nem beleszakadósan. Viszont – ahogy mondtam – örömmel telve és büszkén egymásra, magunkra. 🙂
(Folyt. köv.)
Azoknak, akik eddig esetleg nem vették észre, itt is mondom:
Pár hete megújult a weboldalunk, aminek köszönhetően a főoldalon összegző írások is találhatók már az egyes témákban. Folyamatosan készítem, töltöm fel az újabbakat a meglévők mellé.
¡HOLA, FINCA! 