Upsz, pöttyet elsodort az élet… úgy ért véget az augusztus, hogy egy sort sem írtam. Hát, most akkor pótolom. Úgy nagyjából. 🙂
A hivatalos nyár utolsó hónapjának legmeghatározóbb történése az a bizonyos tűz volt, amiről otthon is és mindenhol is hallani lehetett. Na, az itt volt. És nem volt vicces. Facebook-on megosztottam ezzel kapcsolatos rövid tudósításokat, írom most itt is, időrendben:
Augusztus 14-én érkeztem vissza Marci fiammal, néhány napos otthon tartózkodás után. Béla elmesélése alapján előző éjjel óriási vihar volt a környéken, s tőlünk kábé 15 kilométerre becsapott a villám egy városka melletti erdő kellős közepibe. Így kezdődött. Megérkezésünk estéjén pedig már keményen megközelített minket is:
Augusztus 15. Reggel pár fontos dolgot összepakoltunk, menekültünk, ugyanis a füst és pernye hullás miatt nem maradhattunk. Alicante irányába távolodva, a tengerparton töltöttük a napot. Délután viszont, szerencsére visszajöhettünk.
Augusztus 16.:
Rövid helyzetjelentés: megvagyunk, jól vagyunk, a tegnap reggeli füst-hamu-pernye vészből elmenekülve, délután már vissza tudtunk jönni a kedvező széliránynak köszönhetően. A fennsíkunk kitisztult, a tűz tőlünk távolodni kezdett. Mi örülünk, ám mások a térségben nem annyira, hiszen egyre terjed, újabb és újabb városokat lakoltatnak ki, a tűzoltók éjjel és nappal, földön és levegőben próbálják megfékezni. Tiszteletünk és hálánk feléjük. Tegnap esti adatok szerint 9.500 hektár… egyetlen villám következtében, másfél nap alatt.
Augusztus 17., reggel:
Ma reggelünk. Szóval, jól vagyunk.
Folyamatosan tanulunk a helyiektől, nekik köszönhetően egyre növekvő nyugalommal éljük meg a tűzvészt. Juhász bácsi például a kérdésemre, hogy bajban vagyunk-e itt a fennsíkon, a következőt válaszolta derűsen: „Nem, nincs baj. Baj akkor lesz, ha aaaz itt lesz.” – maga mögött a hegy fölé tornyosuló füstre mutatva. Szóval, ‘noproblem’.
Castell de Castells 3 kilométerre van tőlünk. Tegnap estére egészen megközelítette a tűz, a vele szemben levő hegy teteje lángol. A városban még áll a színpad hétvégéről, fiesta volt, körülötte az emberek kipakolt asztalok körül ülnek, csacsognak, nevetnek, a gyerekek rohangálnak – megszokott nyáresti élet.
Az önkormányzat fb oldalán egyetlen tűzről szóló, tegnapelőtti kétsoros hír: „Mint tudjátok, tűz van, ezért a városi medencét lezártuk a légi mentés miatt. Folyamatosan tájékoztatunk benneteket a fejleményekről.” Ennyi. Azóta fejlemény ezek szerint nem volt. Mármint a helyiek számára lényeges.
Mindeközben az egyik szomszédunk, Andreas friss tojásokat átnyújtva nyugtatott minket: „Van utánfutóm, ha baj van, jövök, pakolunk.” Mert mindenki segít, ahogy tud. Állatokat fogadnak be, ételt, szállást kínálnak fel, szállítást vállalnak, stb.
Egy valamit abszolút nem érzékelünk: félelmet.
Gondolhatnánk, hogy jajj, milyen felelőtlenül állnak hozzá a veszélyhez, de ez nem így van. Együttműködnek, pontosan tudják, mikor, kinek, mi a feladata, mi aktuális épp, mi fontos, mi nem fontos.
A tűzoltók a hegyeken terjedő tűzzel egészében nem tudnak mit kezdeni. 10.000 hektár lángol. Azonban a településeket, házakat akár külön-külön is teljes erővel mentik. Sok a kilakoltatás, épp azért, hogy csökkentsék a sérülések lehetőségét. Tegnapi hír a kormányzótól: senki ne aggódjon, a tűzben megsemmisült földeket, gyümölcsösöket életre fogják kelteni, segítenek, a károkat egytől egyig megtérítik.
Mi, itt a fennsíkon extra védelem alatt állunk. Ugyanis a kertünk végében van az a kút, ahol megtöltik a tűzoltáshoz szükséges vízzel a tartályokat. Ráadásul a házunk mögötti domb tetején van a térség egyik legnagyobb állomása, repülőgépek, helikopterek felszálló pályája. A házunk melletti az egyetlen út, amin megközelíthetik a bázist. Jönnek-mennek, dudálnak, integetnek nekünk. Szólni fognak, ha gond van. Megnyugtató.
Éberek vagyunk, figyelünk, tájékozódunk, de mindemellett élünk. Marci épp velünk nyaral, tengerezünk, úszunk, búvárkodunk, kajakozunk.
A hírek itt tájékoztató jellegűek, hasznos információkat közölnek, nem pedig pánik keltés a céljuk. Miután egy csomó hívást kaptunk otthonról, hogy látják a borzalmakat a hírekben, megnéztem az egyik magyar csatorna tegnap esti, spanyolországi tudósítását. Na, ha azt nézném minden nap, akkor már az összes hajam kihullott volna a félelemtől. Nem elég, hogy Alicante tartományról beszélnek, miközben Valenciától északra fekvő terület képeit mutatják (tőlünk kb. 200 km). Az egy teljesen másik tűz. De még azt is elmondják, hogy esélyünk nincs esőre, miközben itt minden azzal van tele, hogy délutánra nagy esőzés várható, és biztatnak mindenkit, hogy csapassuk az esőtáncot. Ha van kedvetek és időtök, táncoljatok velünk. Az tuti, hogy segít.
Augusztus 17., este:
…és tadaaammm… a tűz epicentrumába és lángoló környékére megérkezett a bőséges eső, jéggel, lehűléssel, a légi tűzoltó osztagokat vissza is hívták a helyszínről. A mi kis városunk közelében már kora délután megfékezték a tüzet, most az időjárás tovább segít. Úgy tűnik, bejött az esőtánc…
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 