Ugyanis igazi nyár lett, ahogy ígérték, egyik napról a másikra, nagyjából április utolsó hetében. Árnyékban 26-28 fok van, hét ágra süt a nap, fincsi a tenger, hőséget enyhítő, könnyű, langyos szelek fújdogálnak. Abszolút rendben van.
Aminek én különösen és roppant mód örülök, az az, hogy nincs hőmérséklet ingadozás, se hideg-meleg-akármilyen frontok. Stabil, párás meleg van. Nyár. Így aztán minden pillanatunkban úgy érezhetjük, hogy nyaralunk. Az elmúlt hónapban ráadásul ehhez ‘társak’ is érkeztek, így még szünidősebbre sikeredtek napjaink.
Megjelentek mindenféle bogarak, rovarok is, zsong a levegő, a fecskék lelkendezve róják égi köreiket. Ha némelyik zümmögő betéved a házba, Ödönke szalad, boldogan üdvözli aktuális uzsonnáját. Mi pedig már értjük a sziesztát rendesen, be is tartjuk, ebéd után a hűvös házfalakon belül igyekszünk maradni, vagy épp az árnyékos terasz-nappalinkban lebzselünk.
Látjuk, tapasztaljuk, úgy van, ahogy gondoltuk. Házunk alsó szintje egyharmad részben föld alatt van, ráadásul vastagok a kőfalak, kicsik a nyílászárók, így idebent 20 fok körül van a hőmérséklet nappal. Éjjel lehűl 18-ra. Garantált a pihentető szunya. Jól kitalálták ezt annak idején, amikor megépítették. Kellemes, kényelmes védelmet nyújt a meleg ellen számunkra.
Bizonyítandó, hogy mennyire nagyon nyár van, elég csupán Sherlock kuttyra ránézni. Teljesen kiszőkült angyalom. Íme egy ‘ilyen volt/ilyen lett’ kép Mr. Szösziről (csak a mosolya nem változott… 🙂 ):
Április második felétől fürödhető a tenger, méghozzá borzongás nélkül. Ki is használjuk, szinte minden egyes nap legurulunk úszni, pacsálni egy jót. Legjobban korán reggel vagy este szeretjük, ugyanis ilyenkor nyugalmasabb, békésebb. Főleg a reggeli víz… és már előtte a hegyek között, felhők felett-alatt autózás… és úszás után a parton falatozás – testi, lelki feltöltődés. Maximálisan. Hála bennünk folyamatosan, hogy így indulhatunk neki aztán munkának, festésnek, teendőknek. ❤
Ma reggel:
Az elmúlt hetekben többször megfordultunk a közeli vízesésnél, teljesen belezúgtunk. Ugyanis amellett, hogy nyílnak a völgy hatalmas leanderfái, szabadon lehet kolbászolni a patakban egy-egy zuhatag közötti sávon. Ez így, együtt olyan élményt nyújt, amit nehéz szavakkal átadni. Olyan önfeledt, gyermeki szabadságban nyargalászós… 🙂
Készítettem pár képet, fentről olyan, mintha leander folyó folyna alattunk. Amikor pedig a patakban, a virágzó lombok alatt, törzseik között jövünk-megyünk (vagy épp ahogy én tettem az utolsó képen: forgalomirányítunk), akkor pedig… na akkor… ízig-vérig leandervölgyiek vagyunk. 🙂
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 