Szavakkal elmondhatatlan, amit a tavaszi természet napról napra elénk tár, megmutat, odaadva magát teljes pompájában a benne élőknek. Csak ámulunk és bámulunk, csordultig telve a lelkünk színekkel, formákkal, illatokkal.
Ma reggeltől estig fotóztam, bent és kint – készítettem egy virtuális virágcsokrot, amit most átnyújtok, szeretettel. Egytől egyig különleges teremtmények, bár, van egy egészen elképesztő közöttük, sárga virág, s a közepe olyan, mintha méhecske csücsülne rajta. Nem versengenek, nem akarnak lenyűgözni, sőt, igazából semmit nem akarnak, hanem a világ legtermészetesebb módján csupán vannak… léteznek… és így:
gyönyörködtetnek.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 