Jólesően kidolgoztuk magunkat az elmúlt hét során, messzire jutottunk. Naaagy, boldogító történések mögöttünk. Illetve, a boldogság az nem mögöttünk, dehogy, hanem éppenséggel maradt, itt lébecol egyre velünk, bennünk.
Egyik mérföldkő a selyemképek útnak indítása volt. Gyönyörű fadobozt készített Béla, ami a hosszú úton megóvta őket a sérüléstől. Amikor a fuvaros Lorenzo berakta az autójába, hát, az eléggé megható volt számomra. Négy képem útra kelt. Magyarországra. Meg is érkezett. Épségben.
A másik szenzáció számunkra a piramis építés volt. Hétfőn kezdtük, a nálunk vendégeskedő Zsófi segített az összeszerelésben, aztán másnap folytattuk, akkor már kettesben. Film is készült. Persze hogy. Kuttyok ismét zseniálisat alakítottak. 🙂
Az ok, amiért kapott egy kőkört is a meditációs piramisunk, az az, hogy a fennsíkunk telis tele van körökkel. No meg, mert én is meglehetősen szeretem ezt az alakzatot. Hogy mi célt szolgáltak a múltban a kör alakú maradványok, csak sejteni véljük. Tippünk az, hogy állatok számára készített karámok lehettek. Kutakodtam picit, hátha találok valami szakértő magyarázatot, de gugli ezúttal nem volt a barátom, mert pöttyet sem segített a megvilágosodásban. Így hát marad a sejtésünk. Tuti karámok voltak. Mert ugye itató is van nem messze a házunktól. Ahova összegyűltek a szomjazó állatok a környékről.
Készítettem pár fotót (ebben azért segített a Google Earth), mutatom, milyen körök, kőmaradványok ezek:
A mi kertünkben is meglelhető, íme:
Szóval, kőkörös lett a piramis is. Ja, jut eszembe, lehet, hogy némi magyarázatra szorul ez a piramis dolog. Az úgy volt… … …hogy jó régen, kábé tizenkét éve építtettem az eredeti méretek, szögek alapján, réz csúccsal, amolyan meditációs kíváncsiság által vezérelve. Állt már mindenhol, ahol épp megfordultam, most pedig itt horgonyzott le. További, immár a természet ölén felbukkanó meditációs kíváncsiságomat kielégítő szándékkal. Ha bárki ezt olvasva kételkedni kezdene az épelméjűségemben, azt Nagymamám szavaival tudom talán megnyugtatni: „Mindenki másképp hülye, kislányom…”. Na, hát én így. 😀
Bővebb információ erről a sokat megélt piramisról amúgy itt található: https://totheszter.info/
Elmondhatatlanul hálás vagyok Bélának, hogy ebben is megértő, és nem kevés erőfeszítéssel vett részt a mostani elhelyezésében, festésében is. Tegnap kora estére elkészült, használható… óóóóM, juhhhhúúúúú! 🙂
Ma pedig még egy hatalmas öröm ért: teljesen kész, kerít a kerítés. Ami azt jelenti, hogy az összes 3.300 négyzetméteren szabadon rohangálhatnak a kuttyok. Is. Ezt is köszönöm Bélának. Kuttyok is. ❤
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 