Az első bejegyzést a blogon tavaly, augusztus 8-án tettem közzé. Leírom többek között benne, hogy január elején jutottunk döntésre, ekkor indult mindaz, amit az elmúlt hónapok során megosztottam. Kemény volt, de messzire jutottunk (szó szerint is) ebben a bő egy évben.
Rengetegen olvassák, követik új kalandunk, vagyis az Életünk alakulását, amit ezúton is köszönök, mindkettőnk nevében. Sokszor elmondhatatlanul nagy segítség volt a háttérből felénk irányuló drukkolás, megértés, elfogadás, szeretet. Erőt és bátorságot adott egy-egy nehezebb lépés megtételéhez.
Az elmúlt év során, úgy érezzük, elképzeléseinket, vágyainkat is felülmúlóan teljesítettük, valósítottuk meg mindazt, amit elterveztünk. Mára elérkeztünk arra a pontra, amikor arról beszélgethetünk, hogy igen, megtehetjük, lassíthatunk, és amolyan átlagos középkorúak módján élhetjük immár napjainkat. Spanyolországban. Annak minden külső és belső mélységében, szépségében, létezésében.
Körülnézve, elégedettség tölt el minket. Itt van álmaink háza, birtoka… sokszor elég csupán beleszagolnunk a levegőbe ahhoz, hogy azt érezzük: a világ legszerencsésebb párosa vagyunk.
Írtam korábban, miért is épp itt, épp erre a házra esett a választásunk → https://holafinca.blog/2021/09/28/13-miert-epp-ez-a-haz-itt/
Adott volt az alap, amihez mi hozzátettük (és tesszük folyamatosan) mindazt, ami részünkről lehetséges. Immár (leszámítva az internetet, ami a jövőben is marad, hiszen havi fizetési kötelezettséggel jár a szatellit fenntartása) szinte tökéletesen függetlenedtünk a külső rendszerektől. Napelem adja az áramot, aminek köszönhetően egyre több életterületünk válik csökkentett kiadásúvá. Kezdetben örültünk a világításnak, ma pedig már a kiegészítő fűtés, a főzés, tegnap óta a sütés is (vettünk a ‘kinti konyhába’ egy elektromos sütőt) ingyen van a napenergiának köszönhetően. Biztonsági hátteret a gázpalackos tűzhely ad a házban, ami minimális költséggel jár.
Egyelőre a meleg víz még szintén gázpalackos bojler által lehetséges, következő tervünk ennek villanyra történő cseréje. Viszont, azt már látjuk, hogy egy-egy palack gáz több hónapig kitart, a cseréje pedig mindössze 16 euró. Szóval, nem vész. Ezáltal nem is sürgős a csere.
A víz még kérdéses. A baromi nagy tartályunknak köszönhetően, több, mint három hónap alatt csupán a felét pacsáltuk el el a meglévő készletnek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy esős évszakunk volt épp, és az esővíz is felhasználható a szűrőnek köszönhetően. Amikor kiürül a tartály, hozatnunk kell majd lajtos kocsival, ám ezzel kapcsolatban még semmi tapasztalatunk nincs. Csupán annyit tudunk, hogy nem drága a kiszállított víz. Meglátjuk.
A kertet rendbe tettük, megszüntetve a dzsungát, Béla kerítést épített, bokrokat, fákat, virágokat is ültettünk (most épp úgy tűnik, egy részük nem biztos, hogy túléli a váratlanul beköszöntött, extrém fagyos éjszakákat), festettünk, felújítottunk. Rendeződik, szépül a környezetünk, alapjaiban már lazulásra is alkalmas.
Természetesen, soha nincs, nem lesz vége a tennivalóknak, de hát ez minden ház, kert esetében igaz. Viszont, úgy tűnik, mi most inkább nagyobb hangsúlyt fektetünk az egyszerű hétköznapok egyszerű élvezetére, mint eddig. Ami – kifelé kommunikálva – nem valószínű, hogy túl izgi. 😀
Én selyemfestek, sokat. Gyönyörű helyről kaptam képmegrendelést (ha itt lesz az ideje, mondom majd a részleteket is), szép kihívás, teljesen magába tud szippantani az alkotás folyamata. Meg szoktam osztani az épp elkészülteket vagy alakulósokat facebook-on, a ‘falamon’. → https://www.facebook.com/eszter.toth.3950/, illetve a weboldalamon → https://silkartdesign.com/
Béla férfias dolgait csinálja egyre. Például, legújabb zsákmánya egy akkus láncfűrész, aminek segítségével elkezdte előre, jövő télre is gyűjteni a környéken a fát. Meséltem régebben, hogy itt bátran össze szabad szedni, még hálásak is, mert ezáltal csökken az erdőtüzek kialakulásának esélye. Mi meg hálásak vagyunk, mert jövőre már tüzelőnek valót sem kell majd vásárolnunk, hozatnunk. Mindenki jól jár.
A lényeg, hogy érezhetően, láthatóan új fejezethez érkeztünk. Érzésem szerint (bocsi) nem fogok ilyen gyakran jelentkezni beszámolókkal, mert többnyire átlagos, hétköznapi uncsiságokról tudnék csupán írni épp. Azt meg inkább kihagynám, annyira azért nem vagyok extrovertált. Ám, megígérem, időről időre azért érkezem, mesélek, mi alakult, hogy állunk, ülünk, élünk.
Emellett a YouTube csatornánkra is tervezünk továbbra is készíteni videókat. Ahogy eddig tettük. Érdemes lehet feliratkozni. → https://www.youtube.com/channel/UC4qaOT5FjvfHcp0jurnO2Kg
Hát, lezárult egy klassz fejezet, indul a következő. Úton vagyunk. Jelen. Virágba borultak a mandulafák. Teljesen. 🙂
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 