Az, hogy velünk tartottak a kuttyok – Sherlock és Elza – új életünkbe, még különlegesebbé teszi számunkra a létezést. Írtam már róla régebben: mivel a természet részeiként éljük pillanatainkat, leginkább kint, a szabadban, így nyilvánvalóan a velük való kapcsolódásunk is szorosabbá vált.
Fejlettebb, kifinomultabb érzékszerveiknek köszönhetően rengeteget segítenek nekünk. Felhívják figyelmünket a számunkra láthatatlan, hallhatatlan, szagolhatatlan világra is. Megmutatva, épp hol halad el róka, gyülekeznek muflonok, vagy csupán, hogy honnan kellene arrébb tessékelnünk egy békát, ha nem szeretnénk, ha betévedne a házba.
Azonnal és pontosan közlik, hogy ember halad el a közelben. Ugatásuk megkülönböztet idegent és ismerőst, kirándulót (kutyával vagy anélkül) vagy a szomszéd birtokra dolgozni érkezőt, motorost, biciklizőt – ezer hangszínnel képesek felénk a fontos történéseket kommunikálni.
Amikor valami nagyon különleges helyzet van, akkor heves vakkantások mellett addig böködnek az orrukkal, amíg el nem indulunk őket követve a mutatott irányba. Ilyen helyzet volt legutóbb például Sherlock éjszakai meglépése. Valószínűleg kicsinek találta a 3300 nm-es területet, s gondolta, szétnéz egyet a környéken. Vagy talán épp azzal a rókával tervezett lejattolni, amelyik most már menetrendszerűen érkezik esténként a kuttyokat szórakoztatni. Mint Elza útmutatásának köszönhetően felfedezhettük, Sheri megbontotta egy részen a kerítést, és kislisszolt. Majd Elza dorgáló ugatására ugyanitt vissza. A vaksötétben mi maximum tehetetlenül füttyögtünk és kiáltoztunk volna reggelig.
Mivel minden egyes jelzésükre reagálunk, néha alaposan megtréfálnak bennünket. Amolyan ‘téves riasztással’ csalnak ki minket a házból, legtöbbször sötétedés után, hogy aztán a játékukat elénk letéve ösztökéljenek közös játékra. Teljesen mindegy számukra, hogy már rég fellőtték a pizsit, mi nyugodnánk, ők nem akarnak mást, mint velünk lenni, játszani, játszani, játszani.
És, tulajdonképpen – még ha dödögünk is velük, hogy azért késői órán ne már – belül mosolygunk. Hiszen mi is így vagyunk ezzel…
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 