Extrém meleggel indult a 2022-es év, ami itt is rendkívülinek számít. Reggel hűvös van, de amint felkel a nap, máris nyári hőmérsékletben időzhetünk a szabadban. Árnyékban 20-22 fok van, napon harmincakárhány. Klassz.
A természet minderre a maga sajátos módján reagál. A legérdekesebb jelenség, hogy a hirtelen meleg következtében a tenger felett, a part melletti széles sávban (beleértve a településeket is) hófehér páraréteg képződött. Tőlünk nézve olyan ez, mintha helyet cserélt volna a felhő és a tenger. A szikrázó kékség itt van, fent a hegyekben, nálunk. Ott lent, a víz helyén pedig felhő. Hasonló a látvány ahhoz, amit repülőn ülve, a felhők fölé érve csodálhatunk – mi zavartalan napsütésben csúszunk a végtelen kékben, alattunk pedig fényesre felvert tejszínhab. 🙂
A képen jól látszik. Mármint, hogy eredetileg hol is van a tenger. Ott, ott. Közvetlenül a fehér sáv alatt bujkál:
Lecsúszva a felhők alá, Altea-ba érve szintén érdekes tapasztalás: nem borús, hanem inkább erősen párás a környék. Picit hűvösebb van, mint 780 méter magasságban, nyilván, hiszen a nap nem tud olyan erősen melegíteni. Homályosabb a létezés, ám ez leginkább a távolba tekintve érzékelhető. Szinte eltűnt a híres, Calp-i szikla. Többek között.
Tehát, van a felhő, mint amolyan demarkációs vonal, s alatta-felette két külön világ. Mi pedig választhatunk, épp melyikben szeretnénk barangolni, ácsorogni, töltekezni.
A másik örvendezésünk a természetnek köszönhetően, hogy virágba borultak a környék mandulafái. Persze a mezők is színesben (főleg sárgában) pompáznak, de azok folyamatosan. Mondhatni, semmi rendkívüli nincs virágzásukban. Csupán simán non-stop gyönyörködtetnek, lelket melengetnek. És most csatlakozott hozzájuk a mandula. Mi meg hálásan köszönjük.
Minden szinten kellemes január eleje ez így. Pöttyet sajnálom, hogy nem egy héttel előbb kezdődött a nyári meleg, amikor itt voltak a fiúk. Persze, így is parádés, tavaszias együttlét volt, ráadásul egyik nap óriási széllel, aminek ők külön örültek. Mi meg nekik. 🙂
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 