Mint tudjuk, sok szempontból meghatározó nap ez a mai. Mármint a néphagyomány szerint. Is. Főleg.
Az első lényeges (nem)tennivaló a régiek szerint, hogy semmiképp ne végezzünk házimunkát. Külön kiemelve a mosást és a sepregetést, ugye. Na, ezt én sikeresen abszolváltam, semmi nehézséget nem okozott számomra a feladat.
Aztán ott van a lencse téma. Aminél megakadtunk már tegnap, ugyanis nem találtunk lencsét a boltban. Nem mondom, hogy nem lehet kapni, mert simán elképzelhető, hogy csupán lencsevakságunk volt. A lényeg, hogy nélküle vágtunk neki 2022-nek. Tudom, tudom, többen most felszisszennek, hogy de úristen, mi lesz így pénzügyileg minálunk ebben az esztendőben. Na, pont ezért vakargattuk mi is a buksinkat, téblábolva a sorok között, lencse után kutakodva.
Már majdnem dobtuk is ezt az egész Szilveszter meg Újév projektet, de aztán belém robbant a megvilágosodás. Mi van, ha ez az egész lencse-pénz összefüggés csak kamu? Mi van, ha épp az ellenkezője igaz? Hogy pontosan akkor fognak dagadt pénzeszsákok sorakozni a kecónkban, ha egy szem lencsét sem eszünk január elsején. Ugye? Mi van, ha?! Mi van, ha ez az egész eddigi néphiedelem azért lett kitalálva, mert hogy balsors, meg régen tép, és még a múlt bűnhődése is?
Amikor idáig jutottam fejtegetésemben, már láttam is a központilag, fentről irányított, népet elszegényítő lencse-összeesküvést. Hát, nemtom. Mivel még soha nem mertük kipróbálni, mi van, ha nem eszünk január elsején a barna mannából. Viszont most rákényszerültünk. Meglátjuk. Be fogok számolni év végén az anyagi helyzetünk alakulásáról, és akkor majd jól megfejtjük közösen, hogy át lettünk-e verve, vagy sem.
A másik hazugság meg ez az „az fogja jellemezni egész évünket, amit az év első napján…” okosság. Na. Ekkora kamu nincs még egy a földkerekségen. Mert, ugye, munkaszüneti nap, tehát nem dolgozunk. És ehhez képest mi van az év többi napján? Nem dolgozunk? Persze, hogy de. Ennyit erről.
Mondjuk, az a része, hogy figyeljük, mit cselekszünk legelőször, az új évben ébredve, mert az lesz aztán minden egyes napunkon, az rendben van. Mi például kávéztunk. És lám, tényleg így kezdődik aztán az összes többi nap is. Szóval, azért igazságok is vannak itt.
Mindenesetre, újév első napja ide vagy oda, a miénk egészen remekül telt, és ha ez lesz jellemző az egész 2022-es évünkre, akkor azzal én már most kiegyezem. Még pénzeszsákok nélkül is.
Reggel ugyanis kávé és keretezés után végre felkerült a falra a „Spanyol szenvedély” című selyemképem. A biztonság kedvéért. És onnantól kezdve az általa diktált hangulatban alakult a napunk. Zene szólt, Béla isteni petrezselymes, fokhagymás rákot készített ebédre, én közben kifeszítettem és kontúroztam egy kendőnek való selymet, és mivel 30+ fok volt, ragyogó napsütés, túlnyomórészt rövidgatyó-pólóban mászkáltunk, vagy épp elnyúlva gyíkultunk a kert közepén. Kuttyostul.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 