Tegnap különleges napunk volt: második hófordulónk az új otthonunkban. Ennek örömére egész nap rohangáltunk, mint a mérgezett egér, rengeteg volt a megoldandó feladatunk. Oldottuk. Ünnepi hangulatunkban.
Nyitásképpen, reggel a hozzánk érkező Stephen felvilágosított minket, hogy „jujjujj, soha nem látott hideg érkezik”. Hallottunk már párszor hasonlót az elmúlt két hónapban, szóval, kellő szkepticizmussal kezeljük az efféle információkat.
Ugyebár, minden viszonyítás kérdése. Természetesen, itt, ha lezuhan a hőmérséklet 10 fokra, akkor már jajjdejujjde, mindmegfagyunk. Kábé ez a most betoppanó zimankó is ilyen lehet – na, ezzel nyugtatgattuk magunkat vendégünk távozása után. Röhögcséltünk napközben a 25 fokban ücsörögve, az otthoni híreket olvasva, hogy oda meg sarkvidéki hideg közelít: „jaja, mi vagyunk itt a jeges zug, Stephen is megmondta, aztán majd tőlünk halad szépen a fagy Magyarország felé”. Reggel meg arcunkra fagyott a mosoly (szó szerint), ahogy kiléptünk napunk kezdetén, gőzölgő kávéval kezünkben. Hófehér, deres volt a táj, a fém asztalkára és székekre csillogó jégréteg képződött… némán pislogtunk körbe, hogy itt meg miszösz történt.
Hiába van közel a tenger, mégis csak 780 méteres magasságban élünk, normális, hogy hűvösek a reggelek télen. No, de azért ez a mostani durva volt. Szerencsére – ahogy lenni szokott –, amint megérkeztek a napsugarak a fennsíkra, úgy melegedett hipergyorsan a levegő, olvadt a dér, pulcsi le, rövidujjú póló, visszaszínesedett a táj. Vele együtt a lelkünk. Neki is kezdtünk az előző nap eltervezett munkánknak. Grillező helyet készítettünk. Roppant nehéz kitalálni, miből… Naaa? Miből? Ugyehogy, perszehogy kőből. 🙂
Nézegettük már egy ideje a kapható sokféle, puccos grillsütőt, de valahogy úgy éreztük, egyik sem az, amit mi, ide magunknak el tudnánk képzelni. Olyan, amin paella is készülhet, meg az egyéb, szokásos grillételek. És hosszas töprengés, kutakodás után tegnap megleltük a fantasztikus ötletünket: veszünk egy alap sütőt, és kialakítjuk magunk. Meg is tettük.
Készítettünk videót is a jeges reggelünkről, majd a heves munkálatokról, kuttyok zseniálisak, azt sem tudták, hogyan segítsenek… érdemes rájuk fókuszálni. Sőt. Kimondottan őket érdemes nézni. Elviszik a ‘show’-t. 🙂 Amúgy, szentül hiszik, hogy nekik építettük. Azóta mindkettő ott heverészik, mintha csak a házuk lenne. Ezt tovább gondolván meg is van a következő kő-projekt: készítünk nekik saját kőbungallót. Hajnali fagy és nappali forróság ellen. Vagy csupán, hogy örüljenek.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 