Mivel szinte mindenünket elajándékoztuk indulás előtt, és így nagyjából semmit nem hoztunk magunkkal otthonról, ezért elég sok időt és energiát vagyunk kénytelenek ezek pótlására, beszerzésére fordítani. Tesszük ezt megfontoltan, körültekintően, figyelmesen ráérezve, hogy itt, az új életünkben mire is van valójában szükségünk, elkerülve és megelőzve a felesleges tárgyhalmozást, költekezést, meglelve azokat a helyeket, ahol esetleg épp akció van, vagy csupán simán olcsóbb mindaz, ami szükséges az életünkhöz.
E héten első körben a szerdát hirdettük ki beszerzős napnak. Ez önhibánkon kívül hiúsult meg, ugyanis – eddig nem tudhattuk – országos szünnap volt, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe. Így aztán csütörtökre módosítottuk, de azért arra mi sem gondoltunk, hogy ránk esteledik majd, mire hazaérünk. Már csak azért sem, mert néhány apróság mellett most a szórakozásunkra fókuszáltunk, elindulásunk lényegi alapja néhány játék beszerzése volt. Mivel a munka oroszlán részén már túl vagyunk, ügyesen vizsgáztunk az elmúlt két-három hónap során, eljött az ideje, hogy az aktív lazulásunknak is megteremtsük a tárgyi feltételeit. Ehhez pedig – úgy döntöttünk – szükségeltetik egy petanque (spanyolul cuki: petanca) készlet, egy darab eregetni való sárkány és tollasütők, labdák.
Jópár nappal ezelőtt kiválasztottuk a vágyott holmikat, internet segítségével pontosítottuk, hová is érdemes mennünk értük. Többnyire a Benidorm szélén található bevásárló területet választjuk ilyenkor, ahol minden is megtalálható, úgy mint Jalon-ban, csak itt nagyban. Hasonlóan a Budapesten általunk jól ismert Budaörs-Törökbálinti vásárlási lehetőségekhez, itt is felsorakoznak egymás mellett a bútor, sport, ruházati, barkács és satöbbi nagyáruházak. A mi célállomásunk tegnap a Decathlon volt. Teljesen otthon érezve magunkat léptünk be, választottunk, s haladtunk a zsákmánnyal boldogan tovább. Még nem haza, mert kellett párnákat vásárolnunk, hogy legyen a hozzánk érkezőknek mire lehajtaniuk a fejüket, törölközőt, karácsonyi ezt-azt… JYSK minderre a tökéletes megoldás. Otthonos érzés. Itt is.
Kora délután már jók voltunk, hazafelé tartottunk, ám kiderült, hogy mobiltelefont is intéznünk volna jó, ne halogassuk, ugorjunk, csináljuk, hajrá. Az viszont Calpe-ban lehetséges, világosított fel minket Robbie és Glen, így hát kipakolás után újra útra keltünk. Mikor odaértünk, várakozhattunk fél órát, mert még tartott a szieszta. Na, ezt se könnyű megszokni. Mi zár be kettőkor, és nyit ki fél 5-kor, vagy amikor úgy dönt. Ha úgy dönt. Ez az üzlet zárva volt, sebaj, úgyis korgott a gyomrunk, ettünk egy jót, és eléggé boldogok voltunk a tudattól, hogy néhány perc, és spanyol telefonszámunk is lesz, reményeink szerint bőséges internettel. Nem lett.
Az üzletben az eladólány egy mukkot sem beszélt angolul. Van ilyen, nem szoktam zavarba jönni, előhalászom a mélyből az ott lapuló spanyol szavakat, plusz kezem-lábam, és már el is magyaráztam, mit szeretnénk, és látványosan örvendezünk együtt, hogy meg is értette. Apró, hétköznapi örömeink…ugye. 🙂 Azonban kiderült, hogy e helyen max. feltöltőkártyás szám vásárlására van lehetőség. Nekünk meg nem az kell. Menjünk Benidormba, szerződéses variációt ott tuti lehet intézni a Digi boltban. Hát, jó, vontuk meg vállunkat kissé letörten, akkor húzás vissza oda, ahol ma már jártunk egyszer. Ám – enyhítendő átmeneti csalódottságunkat -, legalább megcsodálhattuk a helyi, csudálatos naplementét. Általában igyekszünk mindenből a legjobbat kihozni, meglátva a szépséget rögök között lavírozva, zötykölődve is. Most is így volt. Örültünk, élveztük, köszöntük a lehetőséget. Hiszen konkrétan innen, ebből a szögből eddig még egyet sem láttunk. Mármint naplementét. Íme hát, meg is osztom, Benidorm egyik széle-csücske, plusz az alábukó nap:
Nagy nehezen megleltük az üzletet, parkolót is. Ahogy léptem volna be, úgy lépett ki egy bukósisakos férfi, zárva maga mögött az ajtót. Kérdezte, mit szeretnénk, elhadartam. Mondta, hogy ő a tulaj, Constantin, itt a száma, írjam meg whatsappon mindezt, és ő intézi, sorolja majd buzgón a lehetőségeket, amik közül választhatunk, de ő most, bocsi, siet, dolga van. Mondtam, oké, és tettem is, amit kért. Amint hazaértünk, precízen összegyűjtve mindazt, ami számunkra kívánatos, átküldtem neki az igényeinket. Tegnap este. Most délután 5 óra van. Nulla reakció érkezett rá. Ejnye, Constantin. Hova motoroztál el ennyire?
Elvileg éjjel tízig tart nyitva. Talán beleférünk még a mai munkaidejébe, és megkapjuk az oly hőn vágyott ajánlatot. Ha nem, akkor holnap átnyomok neki egy kedves szmájlit. Szívecskéset. Emlékeztetőül. Hátha. És remélem, holnap felavatjuk az új sárkányunkat. Szimpatikus szelet ígérnek az időjósok.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 