44. Buddha, Dorothy és Malacka

Lassan megszokhatnánk, hogy a természet itt semmit nem vesz félvállról. Nincs olyan, hogy ímmel-ámmal. Vagy félig-meddig. Buddha azt tanította, teljességgel jó benne lenni a létezésben: „Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom…”. Nnna. Hát pont így élik meg ilyen-olyan pillanataikat az időjárási jelenségek, és így érnek minket a meglepetések is általuk.

Ha eső van, akkor az bizony monszunszerű, özönvíz. Ha szél – mint legutóbb tegnap –, akkor bentről nézve kábé az ‘Óz, a csodák csodája’ című könyv első fejezetébe csöppenve érezhetem magam, Dorothy-ként. Szerencsére a mi házunk nem holmi kansasi faház, hanem félméter vastag kőfalakból stabilra szerkesztett építmény, így nem kell attól félnünk, hogy kéretlenül és váratlanul egyszer csak randizunk a Keleti Boszorkánnyal. De azért pöttyet félelmetes ilyenkor. A süvítés. Meg a kicsit sem szigetelt ablakok rezonálása. A pad is feldőlt. A PAD! És a nem könnyű faszékek a külső teraszon.

Szóval, bölcsebbnek véltük a tegnapot az óvó falak között tölteni. Csupán percekre dugtuk ki az orrunkat, akkor is minek. Viszont elhatároztuk, hogy beszerzünk egy sárkányt, mert ennél jobb hely nem is létezhet eregetésre. Oké, nem a tegnapihoz hasonló tornádóban, persze, mert akkor meg úgy járnánk, mint a ‘Micimackó’-ban Malacka. Megvan a kép, ugye? „Boldog viharnapot!”…

Mára napsütést ígértek, az lett. Ez is olyan ám, mint a többi. Ha süt, akkor azt úgy rendesen teszi. Igazán erősen felmelegítve. Mi pedig kihasználtuk, napnyugtáig kertet rendeztünk. Folytattam a spirált, ültettünk kaktuszokat, kövirózsát, babérbokrot, leandert, meg valami másbokrot, aminek nem emlékszem a nevére, de állítólag olyan a virága, mint az üvegmosókefe. Pirosban. Azt mondta a kertész, hogy szépséges. Meglátjuk.

Kuttyok is segítettek. Például ügyesen elnyúltak az épp művelés alatt álló területen, keresztben, nehogy egyszerűen tudjunk hozzáférni a munkához. Vagy addig nyúztak minket, amíg valamelyikünk ott nem hagyta a lapátot, s kezdett játékot dobálni nekik. Klassz volt. Boldogan rohangáltak. És a kertünk is szépül. Egyre. Csináltam pár képet: