Egyik kedvenc szórakozásunk a spontán kertészeti andalgás. Bármelyik kanyarban rábukkanhatunk egy remek helyszínre, s ha épp kedvünk szottyan rá, besétálunk, bármiféle vásárlási szándék nélkül. Már kedvenceink is vannak. Kettő. Az egyik Moraira mellett, a másik Calpe előtt.
Olyan ez nekünk ilyenkor, mintha egy botanikus kert mediterrán részlegét fedeznénk fel. Hatalmas pálmafák, narancs, banán, Buddha ujja, citrom, kókusz, mangó és még számos gyümölcs, kaktuszok (egészen elképesztő fajták), kövirózsák, bokrok, cserjék, kúszva, lógva, vagy épp virágok, apró cserepekben. És, persze, olajfák. Az egészen babáktól a már megvénült, bőséges termést adó termetesekig.
A számunkra különleges növények között sétálgatni igazi felüdülés, feltöltődés. Közben tervezgetünk, ábrándozunk, melyiket volna jó hazavinni, hová ültetnénk, vagy csupán elhelyeznénk, hogy valamelyik helyben kapható, álomszép cserépben nálunk pompázhasson tovább. Nagy divatja van itt a cserépedényeknek. Odavagyok értük. Sima agyag, mázas, egyszerű türkiz, terrakotta, királykék, vagy épp festett, esetleg anyagában mintás… százszámra sorakoznak különböző méretekben arra várakozva, hogy kertek ékei lehessenek.
Ma egy kisebb méretűben időztünk, Jalon-ból hazafelé tartva. Narancsligetek egymásba érő sorát megszakítva tárja ki kapuját, behívogatva kedvesen az arra járót. Hát, ma – napunk végéhez közeledve – nem kellett kétszer kérnie bennünket. Videót is készítettem, talán át tudom adni ily’ módon egy töredékét a helyi kertészetek hangulatának.
És igen, itt is készülnek már a karácsonyra, nyomokban még fenyőfát is láthatunk. Ott, közvetlenül az égig érő pálmafák tövében. Cserépben. Pálma is, fenyő is. A benti részben pedig akad néhány ünnepi dísz és műfenyő. Buddha szobrok szomszédságában. 🙂
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 