JALON az a hozzánk közeli kisváros, ahol hetente többször is megfordulunk. Beszerző körútjaink egyik legkedveltebb célpontja. Kellhet élelmiszer, fúrófej, képkerethez fa vagy akármi bármi a háztartáshoz, itt tuti megtaláljuk. Rendkívül jól ellátott település, ami fejtegetésünk szerint annak köszönhető, hogy rengeteg angol és holland lakója van.
Egyebek mellett, kimondottan szeretjük például az ottani ‘Masymas’ üzletet, ami olyasmi, mint nálunk a jól ismert szupermarketek. Talán csupán abban különbözik, hogy nagyobb a tengeri kütyüs pultja, mint otthon a húsos. Na jó, picikét máshogy néz ki a zöldséges részleg is. Nyilván. Hiszen mások a helyi zöldségek, gyümölcsök. Csak paradicsomból van legalább 8-10 féle. Kicsi, dagi, bordás, sima felszínű, barna-zöld (erről azt hittük, éretlen, de kiderült, hogy az egyik legzamatosabb fajta, salátákhoz használják), sárga, piros, sütéshez, főzéshez, nemtom még mihez… és igazodjon el közöttük a magamfajta magyar háziasszony.
Aztán ott van a paprika. Miután megfejtettem a paradicsom talányt, és megleltem a legalkalmasabb fajtát az ebédhez (lecsó, persze, mi más), előttem magaslott a következő problémahegy, ilyen-olyan méretű, színű, kinézetű paprikákból összerakva. Mivel tudásom e téren eddig nagyjából a hegyes erőstől a TV paprikáig tartott, és ott jól ki is merült, riadtan pislogtam körbe valamiféle segítséget remélve, ám hiába. Az alkalmazottak itt is kámfort szoktak játszani, ember legyen a talpán, aki talál egyet, ha elakad a vásárlásban. Szóval jól magamra maradtam, és kénytelen voltam érzéseimre hagyatkozni. Béla szerint ez tökéletesre sikerült, élete legfinomabb lecsója készült az általam összeválogatott paprikákból.
Itt rátérhetnék a gyümölcsökre, a sajtokra, a felvágottakra és a sütikékre és a… de nem fogok. Esetleg azt azért megemlítem, hogy a felvágottas-kolbászos szekció hurkát is tartalmaz. Na, ez igazán örvendetes felfedezés volt. Véreset és májasat. Ízre is majdnem olyan, mint otthon, csak apróra vágott olajbogyót is rejt magában. Nyami. Ezt pedig onnan tudjuk, hogy a ‘Masymas’ extra csodája a konyhája. Merthogy van neki. Ha dél körül érkezünk, akkor frissen készült paella-t kaphatunk. Van tengeri mindenfélés, zöldséges, és (éééééés!) oldalasos-hurkás-babos. Naná, hogy ez lett a kedvencünk.
Tényleg hagyom a témát, hiszen leginkább a mai napot készültem mesélni, és annak az élelmiszerekhez semmi köze. Szóval. Kezdem.
JALON az a hozzánk közeli kisváros, ahol szombatonként bolhapiac található. Amikor szeptemberben itt jártunk házat foglalózni, Batiste-ék felhívták figyelmünket erre a parádés időtöltési és vásárlási lehetőségre, ki is próbáltuk, be is jött, el is határoztuk, hogy na, majd ha itt élünk, akkor milyen klassz lesz, biztosan számtalan gyönyörűséges kiegészítőt fogunk találni a kis házunkba és köré. Csak épp eddig vagy dolgunk volt, vagy esett az eső szombatokon. Ahogy ma is. Esős, borús, hűvös időre ébredtünk, de úgy határoztunk, megyünk és kész. Mentünk.
Jól tettük, mert bár maradtak a felhők, de legalább áznunk nem kellett. Vicces amúgy, ahogy az emberek öltözködnek egy ilyen maihoz hasonló napon: van aki rövidgatyóban, pólóban nyomja, van, aki pulóverben, más ing-hosszúnaci kombót választ, megint más meg pufidzsekiben pompázik.
A bolhapiacon minden is meglelhető. Illetve csak majdnem. Végigrobogtunk, kétszer, oda és vissza, de amiért igazából érkeztünk, arra most nem bukkantunk rá. Egyszer megdobbant ugyan a szívünk, mert azt hittük, megvan, ám sajnos a mérete nem volt számunkra megfelelő. Szeretnénk ugyanis egy régi, nagy faládát az ágyneműknek. És biztosak vagyunk benne, hogy valamelyik szép, szombati napon ott fog várni minket mosolyogva, Jalonban, a bolhapiacon.
Üres kézzel magunk mögött hagyva a placcot, azért jót röhögtünk azt taglalva, hogy de ügyesek vagyunk, ma is mennyit spóroltunk, hiszen nem vettünk semmit, haha, majd legurultunk a tengerhez, ami borús időben is gyönyörű…
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 