Megérkezett a várva várt selymes csomagocskám. Rajta díszeleg a feladó: „Van Gogh – The Quality Brand”. Szerényen. Jóhogy. Hiszen nekem küldték. 😀
Nem is számítottam rá, ugyanis elfelejtettem átküldeni a koordinátáinkat, és ezért csütörtökön nem talált ide a futár. Tegnap reggel sietve pótoltam, és úgy gondoltam, legkorábban hétfőn fogok tudni majd pakkot bontogatni. Ehhez képest múlt este kézhez kaptam.
Így megy ez, nem címet kérnek, hanem koordinátákat. Olyan sokan élnek itt hozzánk hasonlóan – hegyvonulatok között, pökhendien lecuppanva a civilizációról (van cím, de minek, ugye) -, hogy az üzletek kénytelenek voltak előrukkolni valami praktikus megoldással. Hát, ez lett. Rendelhetünk, kiszállítják, aranyosak, csupán a pontos helymeghatározásunkat kérik, és a google-térképet hasznosítják az idetaláláshoz. Mi meg örülünk. Nanáhogy.
Szóval, ma felavattam az új festős sarkomat. Nagyszerűen működik. Benne én is. Mintha nem is teltek volna el hónapok a legutóbbi alkotásom óta. Feszül a selyem a kereten, nyargalászik rajta a kontúrozó, alakul a forma, táncol az ecset, vibrálnak a színek… nincsenek szavak az örömre, amit ilyenkor megélek.
Béla mindeközben beszerezte legújabb zsákmányát: egy nagy teljesítményű aggregátort. Ahogy mondja: „a biztonság kedvéért”. Mert bármi is történhet. Akár. Bólogattam, hogy jaja, értem, nyilván. De azt hiszem, leginkább azt vélem érteni, hogy úgydeúgy szeretett volna egy ilyen zakatoló, pöfögő masinát. Régóta vágyhatott rá, titkon, talán már kicsi gyerek korában is. Van fiú, aki mindig is kukásautós akart lenni, és van, aki meg aggregátoros. Ennyi. Nincs ebben semmi különös. És látom szeme boldog csillogásán, hogy ma ezer éves álma teljesült. Megkapta. Én meg az enyémet. Hát, akkor mi most szinkronörömködünk… 🙂
(Folyt. köv.)
Amikor elkészül, a képet a szokásos oldalra fogom feltölteni, ott lesz látható: https://silkartdesign.com/
¡HOLA, FINCA! 