Holnap helyükre kerülnek a napelemek, ezáltal tulajdonképpen a ház komfortja rendben is lesz. Tegnap megvettük a hűtőt, mosógépet. Fura, hogy mennyire elvoltunk mindezek nélkül is. Romlandót egy napra vásároltunk, és megtanultam kis adagokat főzni.
Ez utóbbi nagy szó, ugyanis eddig képtelen voltam rá. Annyira megszoktam, hogy éveken át három fiamnak a nem csekély étvágyát kellett nap mint nap kielégítenem, hogy amikor már csupán ketten voltunk, akkor is kizárólag hatalmas mennyiségeket bírtam legyártani. Amit aztán ehettünk jó pár napig. Például húsgombócos levest. Reggelire, ebédre, vacsorára. Na jó, reggelire azért nem. Mindenesetre a harmadik napon általában már nem tűnt őszintének Béla mosolya és a kanalazás közben elém ficcentett „hmmmdefinom”-ja. De hát alapszabály, hogy nem dobunk ki ételt. Ugye.
Most pedig lám, sikerült megjavulnom. Simán főzök kagylós tésztát egy napra. Két főre. Oké, hogy ebédre és vacsira egyaránt azt fogyasztjuk, de ott vége is. Szerintem ez a legelképesztőbb változásom az elmúlt három hétben. És csak egy hűtőhiány kellett hozzá.
Az étel-kuka összeférhetetlenség eszembe juttatja, hogy mennyire szeretjük az itteni hulladék helyzetet. Főleg azt, hogy nincs. Nulla a szemét. Se a házunkban, se utcákon, se tereken. Ezt úgy érik el, hogy ökoparkokat létesítenek az utak mellé, sokat, mindenfelé. A könnyű elérhetőségért. Még a legkisebb településen is találhatunk minimum egyet. A szelektív gyűjtők mellé teret biztosítanak az egyéb hulladék elhelyezésére. Olyan, mintha az év összes napján lomtalanítás lehetne, csak éppen másnap reggelre már nyoma sincs az előző napi termésnek. Pofonegyszerű megoldás a rend és tisztaság érdekében. El sem tudom mondani, mekkora könnyebbséget jelent, hogy folyamatosan van hová lepakolnunk a kiszuperált tárgyakat, kacatokat, frissen vásárolt eszközeink után a csomagolóanyagokat. Csupán a táblákat kell figyelnünk, bármerre is járunk.
Amúgy ma nekem ‘gyereknap’ volt. Ugyanis visszaigazolták a selyemrendelésemet, hamarosan újra alkothatok. Ennek örömére ecsetet is kaptam. Sőt. Ecseteket. És még ecseteket.
Így amíg megérkezik a selyem, addig is festhetek. El is kezdtem, csak épp rám esteledett közben. Holnap folytatom. Felújítom a kertben lelt, rozsdás kisasztalt és a két széket. Mert azért mindent nem dobunk ki, ha lehetséges, rendbe tesszük és használjuk. Bárhány ökopark is áll rendelkezésünkre.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 