Eléggé vártuk a tegnap reggelt. Még aludni is alig bírtunk az izgatottságtól. Azt az ígéretet kaptuk, hogy 9:30-ra érkeznek beépíteni az új kályhánkat. De nem jöttek… 10:30-kor, 11:30-kor sem. Már azt gondoltuk, megfeledkeztek rólunk, kertet rendezgettünk kissé elszontyolodva, de azért legbelül bizakodóan.
És akkor. Egyszer csak. Délben. Két autóval, fülig érő szájjal berobogott Juan, Victor és csapata.
Pislogtunk egymásra, hogy-hogy ennyien, meg az autók, miközben csupán egy kályhát hoznak, és pár méter kéményt. De ők jöttek, körülnéztek, kipakoltak és mindent vittek. Mármint hoztak. Sorra ürítették ki a csomagtereket, mi pedig még mindig bénán álldogáltunk. A döbbenettől, nem értéstől, meg akkor már nagyjából bármitől.
Őket ez nem zavarta. Victor kályhát épített, Juan megkérte Bélát, hogy kaszálja le a füvet egy akárhányszor akárhány méteres területen, két derék legény gödröket, majd árkot ásott, vezetékeztek, betont kevertek, állványokat állítottak, falat fúrtak, egy pillanatra sem álltak meg, s a nevetést sem hagyták abba.
Délután öt órakor pedig égett a tűz az általuk megrakott, új kályhánkban, bebetonozva álltak a napelem tartóoszlopai, éééés… csodák csodája: NASA központ villódzott a sarokban. Aminek köszönhetően égtek a lámpák a házban. Na, ekkor azért már elbőgtem magam. Örömömben, persze.
Az történt ugyanis, hogy tudták, mi nálunk a helyzet, miszerint nincs áramunk jóideje, és megleptek bennünket a teljesen feltöltött lítium aksival. „Így legalább lesz pár napig villanyotok. Legkésőbb jövő hét közepén jövünk, és felszereljük a napelemeket is.” – mondta Juan mosolyogva. Mi pedig mukkanni sem bírtunk a meghatottságtól. Csupán egymásra nézve egyet kívántunk, kívánunk: működjön így az egész világ… mármint az emberek. Egymásért. Benne.
Szóval, aggregátor most pihen… s bár van áram a házban, mi maradtunk a gyertyáknál. És a kályha fényénél. Szeretjük így az estéket. Viszont suhan az internet… elérünk és elérhetőek vagyunk.
Még egy szösszenet tegnapról, ha már segítségről mesélek:
Írtam Batiste-nak, hogy kissé dugulás gyanús a zuhanyunk. Erre ő: „Hívom a szakit, Jézust (Jesus), hogy ki tud-e menni mielőbb.” … …Nnnnna. Így megy ez itt. 🙂 És, mint később megírta, holnap 10 körül érkezik is Jézus elhárítani a dugulást. Még a gyanúját is. Mi meg várjuk. Szeretettel.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 