Na, persze, nem nekünk. Mi már hétköznap kisportoljuk magunkat a mindenféle, izmot építő, testet edző tevékenység közepette. Mint például kőkerítés bontás-rakás, bútor cipelés-összeszerelés, özönvíz nyomainak megszüntetése, és egyebek.
A többi rengeteg emberről beszélek, akik valószínűleg egész héten lazsálnak. Legalábbis ez jön le abból, ahogy kirajzanak vasárnaponként a természetbe, annak lágy ölébe, hogy átmozgassák punnyadt tagjaikat. Úgy nyüzsögnek az utakon kerékpárral, gyalogosan, futva vagy éppen lovat sétáltatva, hogy az autósok számára szlalompályaként üzemel tőlük a hétköznapokon abszolút sima, hegyi útszakasz.
Hihetetlen népszerű itt a biciklizés, de abból nem ám az a kempingbringás, kényelmesen araszolgatós fajta, hanem csúcsfelszereléssel, szuper paripákon nyargalásznak. Tökmindegy, hogy éppen felfelé vagy lefelé lejt az út. Na jó, felfelé talán picit lassabban tekernek. De tekernek. Idősek, fiatalok, egyedül, csapatokban – innen is tiszteletem, kedves kerékpáros Hölgyek, Urak. Megmakkannék, ha ötszáz métert kellene hajtanom ezen a terepen.
Az első vasárnap azt hittük, valami versenybe csöppentünk. Most már tudjuk, dehogy. Csupán testet, lelket fiatalító hobbijuknak hódolnak. Reggeltől délutánig. Készítettem egy kis bringás úti filmet. Amolyan helyi vidám vasárnap. Kedvencem a ló sétáltatós jelenet:
Ők napközben, mi pedig késő délután sportoltunk. Beültünk a bárba El Classico-t nézni. Aki közelebbről ismer minket, tudja, Barca drukkerek vagyunk. Báááár, Messi nélkül azért nem igazi a meccsélmény… mi azonban hűségesek vagyunk. Ansu Fatit kimondottan szeretem, és Memphis is egyre jobban bejön.
Szóval, elhelyezkedtünk a nekünk fenntartott asztalnál, előttünk – ahogy az meccs nézéshez dukál – hatalmas ibrik tortilla csipsz, három féle mártogatóssal. Felsorakoznak a csapatok, Béla csillogó szemmel nézi, megszólal: „Úristen, nem is emlékszem már, mikor láttam utoljára tévét. BEKAPCSOLVA.”… .:-D …lébecol ugyanis itt egy a nappalinkban, csak hát az áram, meg a szatellit, meg a… :-DDD
A bárban sem volt sokkal jobb a helyzet, ugyanis félpercenként állt le a net, viszont nem az történt, hogy amikor újra megmozdult a kép, akkor ugrott egyet az időben, hanem ott folytatódott, ahol abbamaradt. Így ismét időviharba kerültünk. Jordi barátom Barcelónából közvetített whatsappon ‘real time’-ban. Érdekes élmény e módon focimeccset nézni, mit ne mondjak. Szerintem ezért kapott ki a Barca. Mármint azért, mert így nem lehet normálisan szurkolni. Ugye.
Mivel kábé hét perccel előbb tudtuk a végét, szépen felálltunk, elköszöntünk a többi ilyen-olyan drukkertől. Nem mulasztottam el megjegyezni feléjük: „Mindjárt jön egy újabb Reál gól.”… bunkó szpojlerezés lett volna, de magyarul mondtam. Így azért talán megbocsátható.
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 