Mivel nincs a háznál se térerőnk, se internetünk, ezért még egy apró, megoldandó probléma is képes gigantikus feladattá nőni. Lassan megkaphatnánk a ‘Hónap Logisztikai Mesterei’ címet. Szerintem.
Itt van példának egy egyszerű vásárlás: a tűzhely. Nincs az üzletben a kívánt darab, sebaj, meg lehet rendelni, hívnak majd, amikor mehetünk érte. Óóó, ez roppant jó… lenne, mondom a boltosnak, csak éppen nincs térerőnk ott, ahol lakunk. Küld akkor emailt, mondja ő, ne küldjön, mert nincs netünk, mondom én. Aztán pislogunk egymásra, és egyetértünk, nincs más megoldás, mint hogy be-bemegyünk néha érdeklődni.
A legviccesebb az internet szolgáltatás megrendelése internet nélkül. Mert ugye, olyan egyszerű, be se kell menni, csak felmegyek a felületre, és mindent, de mindent ki lehet választani, kitölteni, feltölteni, elektronikusan aláírni… maga a 21. század csodája. Csak épp a körülményeink épp nem igazán e századiak. Ugye. De megoldjuk. Nincs más választásunk. Illetve lenne, az, hogy nem akarunk netet. De mi akarunk. Nagyon is. Szóval, begurulunk a civilizációba, csiholunk kapcsolatot, és jó hír: az információk a szolgáltató oldalán angolul is elérhetőek. Hurrá. A szerződés meg csupán spanyol nyelven. Hurrá. Sebaj. Gugli fordító… kitöltve, aláírva, elküldve. Mondtam Bélának, felelősséget nem vállalok mindazért, ami érkezik majd. Elvileg szatellit rendszert rendeltem. De az is lehet, hogy kecskét.
Van egy további nehezítő tényező is. Az, hogy a heti ügyintézéseinkhez rendelkezésünkre álló napok száma jó esetben öt, de inkább négy. Ugyanis itt a hétvége és az ünnepnapok amolyan ‘Szent Ünnepek’. És elég sok szabadnap van így, országos szinten is, plusz külön-külön, változó mennyiségben az egyes városokban.
Nem létezhet olyan, hogy ünnepnapon, szombaton vagy vasárnap (ami Extra Szent) bárkit is megzavarhatnánk kéréssel, munkával, bármi akármivel. Ugyanis teljes mértékben kizárják a külvilágot ilyenkor, és szigorúan a család számára léteznek csupán, valamint önmaguk feltöltődésével foglalkoznak. És milyen igazuk van. Tulajdonképpen nem csinálnak egyebet, mint rendeltetésszerűen használják ezeket a napokat.
Én ahhoz szoktam, hogy folyamatos elérhetőséget biztosítok és kapok. Oké, hogy tudok annyira viselkedni, hogy igyekszem nem zavarni másokat hétvégén, de azért sürgős esetekben, váratlan helyzetekben simán megszegem az íratlan szabályt. Itt ilyen nem létezik. A pihenőnapok pihenésre szolgálnak, reménykedhetek, de még egy üzenetre sem reagálnak. Onnan tudom, hogy volt egy-két gyenge próbálkozásom. Hátha. De hát nem. Totál kikapcs, minden szinten.
Az sem könnyíti a dolgunkat, hogy eléggé kiszámíthatatlanok a nyitva tartások is. Az, hogy szépen kiakasztják az üzletajtóra a mettől meddigeket, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nyitva is találjuk. Más mondjuk a bank, ott előre bejelentkezés után tuti, hogy velünk foglalkoznak a megadott óra, percben. Ma megnézzük, mi a helyzet a városházán, be kell jelentenünk a lakcímünket.
Ami meg már önmagában is érdekes. Mármint ez a lakcím dolog. Castell de Castells-hez tartozunk, de ez egy különálló egység, amiben a házunk leledzik. Elvileg van száma, gyakorlatilag meg nemtom, mert szám alapján sem igen lehet idetalálni. A helyi bárban azonban tuti útba igazítanak. 😀
Biztos, ami biztos, a napelemessel a városban találkoztunk, s jöttünk együtt ide. A szatellites cég a csomagot a bárba küldi, amiről meséltem már. A tulajok, Janet és Robbie szívesen átveszik, mondták. Szuper. Megoldva. Ez is.
Leginkább azt tanuljuk folyamatosan, hogy nem kell sietni, siettetni, mindennek megvan a saját tempója, ha azzal együtt mozgunk, akkor békében, nyugiban jutunk el az alakuláson át a megvalósulásig. Szóval, igyekszünk ügyesen egy ütemre lépni az épp aktuális helyzetekkel, történésekkel, pillanatokkal.
Mindezekhez néhány reggeli fotó… szeretem a meleg párát, ami belepi a vidéket, első dolgom felébredve, hogy körbemászkálom. Jól jön ilyenkor a gumicsizma. És jól jönne a kuttyoknak is. Kábé egy perc alatt lesznek nyakig sárosak. Főleg Elza, akinek muszáj minden bokor alá bekúsznia. Hiába mondom, hogy fehérben nem túl bölcs így megmártózni a reggelben. Főleg, hogy ráadásul ő NŐ. Hogy koszolhatja magát ennyire össze? Hát, így… 😀
(Folyt. Köv.)
¡HOLA, FINCA! 