Hajnali fél öt van, Béla még alszik. Jól teszi, pihen, örülök. Hosszú út áll előttünk ma, és ismerem, most sem fogja hagyni, hogy besegítsek a vezetésbe. Nem azért, mert hősködni akar, vagy mert nem bízik bennem – tisztában van azzal, hogy remekül elboldogulok én is az úton levéssel. Ám, ő is ismer engem. Tudja, hogy az autóban akkor érzem leginkább biztonságban magam, ha ő ül a volánnál.
Viszont én nem sokat aludtam. Talán két órát. Fogalmam sincs, hogy fogom így bírni a bő egynapos ébrenlétet. Mert ilyenkor én meg ugye szolidarítok. Virrasztok. Etetem, itatom, szórakoztatom. Nem lenne pofám horpasztani, miközben ő rója velünk a kilométereket fáradhatatlanul.
Valahogy nem bánom ám, hogy nem aludtam. Ücsörögtem a kiürült, sötét nappaliban, és hagytam, hogy a beszivárgó éj (vele a csillagok és a hold) derengőssé fényesítse a szobát. És a lelkem. Picit olyan volt ez nekem, mint amikor anno, kamaszkoromban a barátnőmmel átsutyorogtuk az ablakban állva az éjszakát, miközben a világ aludt. Mi ketten… amolyan titkos kis társaság… sejtelmes suttogás, kimondott titkok, kívánságok, imák… és mire mindenki felébred, ez már egy általunk formált, új világ.
Mintha kinyitottam volna egy szelencét, amiből az elmúlt hat év összes kis történése, emléke felsorakozott előttem, megtöltve a teret. Táncba kezdtek körülöttem, én meg csak ültem a padlón, tátott szájjal bámulva őket: az itt töltött életem pillanatait. Könnyek szöktek a szemembe. Túlcsordult bennem a hála, és így lelt utat magának.
Köszönet Remeteszőlősnek, a házunknak, az erdőnek, kedves szomszédainknak – ajándék volt minden egyes napja az itt töltött éveknek. És még azt is megmutatta, hogy mi ketten… semmi sem lehetetlen. Ez az időszakunk ma pedig beáll mögénk, és miközben haladunk, hátulról, erős kézzel támaszt minket. Stabilitást adva. Örökre.
Most csupán ennyi tőlem. Megyek, és gőzölgő kávéval kezemben, beleállok az utolsó itt töltött napkeltébe. Utána indulhatunk… ❤
Megosztok egy régi videót, amit még az első itt töltött évünkről készítettem (drága Rozsdás kuttyunk is itt még velünk…):
(Folyt. köv.)
¡HOLA, FINCA! 