14. Türelem-kór-kép(telenség)

Ma, pakolgatás közben a semmiből rám tört, és teljesen maga alá gyűrt a selyemfestés hiánya. Olyan érzés, mintha már ezer éve nem feszítettem volna ki a hófehér, nemes anyagot, nem ragadtam volna ecsetet, nem matattam, kutakodtam volna izgatottan a festékes üvegek között. És miért érzek így? Hát, mert már ezer éve nem…

Az összes festő cuccom, ecsetem, eszközöm, anyagom Spanyolországban pihen a házunkban (de jó nekik). Én meg itt ülök magam alatt, kétségbeesetten vágyakozva (azért sem pakolok tovább, már úgy sincs mit, szinte töküres a ház), és jó hangosan kimondom:

úgy kéne most nékem legalább egy laza kontúrozás, mint Sherlock kuttyunknak nyár derekán a bokor árnyéka… vauuuu!!!

Hónapok óta csupán fejben van lehetőségem festeni. Azt persze, művelem rendesen – megszámlálhatatlan új terv, kép, rajz, forma, szín, minta, lámpa, ruha, satöbbi sorakozik bennem arra várakozva, hogy selyemre vetülhessen. Igen, tudom, tuuudom, hogy jól van ez is így, a folyamat része, és ez a köztes, megfoghatatlan lélekállapot hamarosan realizálódni fog az anyagban. Vagyis a selymen.

Mégis (bevallom) most inkább olyan ez nekem, mintha az összes el sem követett bűnömért durván felfüggesztettet kaptam volna. Mármint hogy engem függesztettek durván fel. Egy égig érő, vaskos fára. Ahol max. kapálózhatok, de nem tudom elérni a fa alá sorokba rendezett festős cucókáimat. Ja, és azért – a kedélyem további borzolására – melléjük helyezve ott fekszik ám még egy hatalmas, hófehér, kifeszített selyem is. Nézhetem így, fentről, bénán lógva. Ugye. Nem csoda, ha kiborulok.

Éééés… most, hogy jól kisajnálgattam magam, hogy „énmárfestenisemfesthetek”, és még mélyebbre tekintek a jelen érzéseimben, mit látok, találok? Mit?! Ki se mondom. Hátha akkor nincs is ott. Na, jó, de. Kisuttogom: icipiciri türelmetlenség, afféle „úgydeúgymennékmár”… bennem. Asszem. Igazából. Az van.

Hát, ez van. Vállalom. Ez egy ilyen nap. Megtürelmetlenedtem.

Most, hogy kimondtam, már jobb is. A fán lógás helyett inkább fogom a vázlatfüzetemet, és rajzolgatok, tervezgetek. Vagy épp nézegetem az eddig elkészülteket, itt:

És, ha elég ügyesen nézegetem, talán még a festék illatát is érezhetem… sőt… láthatom a felvitt vonalakat, a selyem alakulását, színesedését… vagyis: FESTHETEK.

Jó ez így. Tulajdonképpen készülnek a képek, lámpák, ruhák, kiegészítők. Egyelőre fejben és lélekben. Körvonalazódik szépen a „SILK, ART & DESIGN” üzlet képe. Amit szeretnénk majd kint megvalósítani.

(Folyt. köv.)