Januárban olyan szépen kitaláltuk, hogy ez milyen jó lesz, mi és Sherlock kutty, kalandra fel, kocsiba be, utazás, érkezés, apartman bérlés, ahonnan házvadászatra indulhatunk majd így, édeshármasban.
Aztán egy szép, május végi napon azt vettük észre, hogy többen lettünk eggyel. Ugyanis hozzánk költözött Elza, a gyönyörű, kékszemű, rózsaszín bociorrú, 4 hónapos border collie lányka. Örökre.
Azt gondoltuk, hogy ez tényleg milyen jó így, mire ott tartunk, hogy indulhatunk, addigra már-már felnőtt lesz, meg nem számít, hogy egy kutya vagy kettő, meg amúgy is kettőt szerettünk volna, hogy legyen Sherlock-nak társa, no meg nekünk még egy… szóval gyors és cseppet sem megfontolt döntést hoztunk, amikor befogadtuk.
Ezt követően jöttek sorra a felvilágosító történések, élethelyzetek… kiderült, igenis számít, hogy egy vagy kettő a kutty. Például egy kutyával se nagyon lehet bérleményt találni, nemhogy kettővel. Talán, ha csivavák lennének. De nem azok. Egy ausztrál juhász és egy collie. Nem kicsik, szőrösek, és külön-külön is nagy a mozgásigényük, hát még együtt. Kizárt, hogy beengedjék őket egy apartmanba. Szóval, itt újratervezés szükségeltetik. Megoldjuk.
No és ott van maga az utazás. Addig nem volt kérdés az autó, ekkorra viszont az lett. Ugyanis nem fogunk elférni, ha két kutty terpeszkedik a hátsó ülésen. Hümhüm, töprengés, majd a megvilágosodás: nagyobb autó kell. Amúgy sem árt, hiszen nem kalkulálunk költöztető autóval, saját magunk szeretnénk megoldani a személyes dolgaink áthelyezését új lakóhelyünkre. És az is milyen jó lesz, ha már nagyobb, hogy kiszedhetjük az üléseket, matracot tehetünk be, legurulhatunk egészen akár Granadáig, hiszen ez így akkor majdnem lakóautó. Meg klasszul elférnek a gyerekek, amikor összeszedjük őket a reptéren.
Szóval remek, lett indok azonnali autócserére, meg is történt, a kettő kisebből vettünk egy naaagy, egyterű, hétüléses családit. Most. Persze. Amikor épp már az összes gyerek felnőtt. Ki lehet venni az üléseket. Köszi, Elza! 🙂
Van még egy raklapnyi dolog – kutya útlevél, kötelező oltások, úti csomag, biztonsági hám -, ezekért így akkor két kört futottunk. Sebaj. És természetesen, házat is úgy választunk, hogy nekik jó legyen (mesélek erről később…). Ám, ha nekik jó, nekünk is. Ugye. És egyébként is: az aktuális problémák csupán megoldandó feladatok, amik mentén épp a nekünk szánt módon, a megfelelő irányba indulhatunk, és épp a számunkra legtökéletesebb helyre érkezhetünk…
…mondogatjuk magunknak egyre… közben kuttyokat simogatva, dögönyözve.
És igen. Bizony, jó lesz ez így. 🙂
(folyt.köv.)
¡HOLA, FINCA! 